Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-12 / 23-24. szám

270

Farkas, le a báránybőrrel!

(liajz az életből.)

No hiszen volt őröm Csatlós Pistáéknál. Sütöttek-főztek. Sürögtek-forogtak ki s be. Kappan Sanyi szagolta a jó pörkölt húst a konyha mellett. Régen fájt rá a foga, mert egy hét óta nem evett egyebet krumplíkásánál. Most elszánta magát, hogy kéthétre jóllakik.

Honnan s miért a sürgés-forgás? Hát biz azért, mert Csatlós Pista levelet kapott Kuvik Matyitől, hogy meglátogatja jó testvérét s nővéreit; aztán majd gyülekezetei tartanak, de azt előre kikötötte, hogy jó pörköltre várják, mert ö, mint hajdan az apostolok, gyalog indul útnak s az utas könnyen megéhezik.

Csatlós Pista, mióta nem láttuk, meghízott, de nem ám a maga emberségiből. Elszéditette Kappan Sanyit meg az anyját... odaköltözött hozzájok, azt Ígérve, hogy majd eltartja Őket a magokéból tisztességesen, aztán meg naphosszant olvassa előttük az Írásokat, csakhogy jóllakhassék nálok. Kappan Sanyinak se kellett több. Megáldja az Ur az ő házát, ha ez a nyakig bementett szent hozzájok költözik, még a krumplikása is rántott csibévé válik, ha az a szent kavarja föl. Úgyis tatajgatta Csatlós Pista meg a felesége Kappan Sanyit, mintha czukorból lett volna. Majd le is nyalják róla az édességet, aztán mennek tovább egy házzal, vagy pedig ott maradnak s Kappan Sanyinak teszik ki a szűrét. Hiába minden szentnek, még Csatlós Pistának is maga felé hajlik a keze.

Gőzölt a pörkölt hús; nyelte Kappan Sanyi a felséges illatot. Elütötte a hatot, kezdett sötétedni, de Kuvik Matyi még nem érkezett meg.

— Talán el sem jön, — sóhajtott Kappan Sanyi a pörköltre sandalitva, — jó lenne falatoznunk.

— Hová gondolsz, Sanyi, — dorgálva meg őt Csatlós ! Testvérünk megígérte, hogy meglátogatja a Laodiczéabeli gyülekezetét, s a mit ő megmond, meg is cselekszi.

— S mivelhogy lágymelegek vagyunk, ki okád bennünket, — vágott a szavába özvegy Kappanné asszonyság.

— Jaj hová beszél kigyelmed! kiáltott föl szörnyüködve Csatlós.

— Hová beszélek, — pattant föl az özvegy, megforgatva