Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-11-13 / 7-8. szám

— Volt egyszer egy róka, a ki megkérte Jupitert, hadd ülhessen az ő trónjába, hadd igazgassa a világot, csak egy huszonnégy óráig.

— De megbecsüld ám magad, — mondta Jupiter — s úgy viseld a királyi koronát- mint én, mert ha méltóságomat beszennyezed, majd meggyűlik a bajod.

A róka egyideig nagy hegyesen ült a királyi székben. Kevélyen fogadta, a kik hozzá jártak tisztelegni. Egyszer meglátja, hogy a szoba szegletéből egy kövér patkány ugrik ki. Ucczu! neki sem kell egyéb, ott hagyta a trónt, ledobta a koronát s szaladt a patkány után. Tanulhatnak ebből a históriából ... a farkast ha báránybőrbe bujtatják is, csak farkas marad, a róka a királyi trónuson sem tagadja meg természetét, Csatlós pedig tököt lopna, ha a mennyországba vinnék is.

KEGYES JÁNOS.

Knoksz János és a királynéKálvinista fővárosban Pápista királyné,

Hogy lennél te Isten népe,

Stuart Máriá-é?

E vész angyal újra sátán Körme közzé dobjon ?

S még most is vérző szemünkbe Máglyatüz lobogjon ?

Nem! hazánk égboltja nem lesz Jézsuita sátor.

Mennydörögve szól Knox János,

A skót reformátor.

Fényes szolgák jönnek érte :

O felsége várja.

Ne sajnáljon megjelenni A királyi várba.

Tud-e hát a vén eretnek Tud-e ott is szólni ?