Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
84 Üszkeit a lázitásnak, Hogy merészli szórni ? Bíbor széken a királyné, Mellette a titkár, . S a szépség mely annyi lelket Kisértetbe vitt már : Nincs hatással a hitbajnok Lángoló keblére. S szól mit sem törődve azzal, Hogy jó véget ér-e ? Jogában áll minden népnek. Sőt kötelessége, Hogy az igét alsó-felső Támadástól védje. Mint cselekvő Izráel is Faraóval szemben. S az ős egyház a Trajánok Zsarnoksága ellen. Hát te engem Bibliáddal Akarsz agyon verni ? Nem szabad a főbbek ellen Senkinek fölkelni. Volt a válasz s az „eretnek“ Vájjon mire vár még? Ily szavakkal engesztelte, A bájos királynét: Örült atya gyermekinek Megengedhető-e ? Hogy a kezébe szorított Kést vegyék el tőle? S hogy bizton legyen a háznép Kicsinye és nagyja: Kötve tartsák mig a gyilkos Roham el nem hagyja ?
