Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-30 / 5-6. szám
— 55 átélte népünk a honszerzés korát, az jól van, hogy élnie kellett a honveszejtés korát, az is jól van; hisz hont vesztve tanulta becsülni a hont, tanult lelkesedni, de hogy az önveszejtés korát most elérte, az nem jól van. Ezt érezte a kormány is, azért az 1878. szeptemberben életbe léptetett büntetőtörvény második részének hetedik és nyolcza- dik részében, gondoskodott a közrend, a közszemérem és a szerencsejátékok által elkövetett kihágások büntetéséről. Az a fő, hogy végre is kellene hajtani, érvényt is kellene szerezni a törvény tekintélyének. Miféle káromlás ez oly körülmények között, a minők közt ma vagyunk! Nem jól van ez igy. Egy kurjongás mögött tiz sikoly visszhangzik. Egy pazarlás után tiz árverés tompa dobszava hallik. Emberek! Magyarok! Ma nem a dorbézolás ideje van. Eélezer millió forinttal tartozik az ország, félezer millió forintból minden emberre kijut az ő része, a kinek sokja van, arra sok, a kinek kevés, arra kevés, de mindenkire annyi, hogy dorbézolnia nem szabad.“ Kell tehát törvény, de sok függ attól, hogy milyenek annak végrehajtói ? A betegápolónak nem szabad a betegség okával tréfát űzni s azt kicsinyleni; a kormányzó körökben komolyság, a kormányzott körökben engedelmesség a jelszó. Egészséges erő, a jognak helyes ismerete, vallásos lelkiismeretből származó kötelességérzet az, a melynek nem volna szabad hiányozni senkiben. A hol egyszer a takarékosságnak, egyszerűségnek, mértékletességnek, hűségnek és igazságszeretetnek lelke kihalt: ott a legjobb törvények sem képesek a romlásnak korábbi időkben eredt folyamát feltartóztatni. Igen, egy nemzetnek leikéből, erkölcséből, vallásosságából születnek annak törvényei. Hogy magyar népünk jó erkölcse, melyet Isten neki ősi, nemes erényeiben adott, s melyet a szent vallás megdicsőitett, — győzni fog-e azon kor-anyag fölött, a mely társadalmunk testébe beette magát, ez iránt nem mondunk le a reményről. Isten kegyelme, a mely a megpróbáltatás nehéz korszakaiban megoltalmazta hazánkat, megfogja oltalmazni azt a jövőben is minden veszedelem ellen olyképen, hogy népünket visszave- zérli boldogulásának azon útjára, a melyen oly hosszú időn keresztül, pusztában való vándorlásából, egy megelégedett és szerencsés Magyarország igéret-földére juthat. De ha suhogtatja
