Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
56 3 — Jól tettétek, — rebegte — ezt a könyvet itt előttetek ajándékozom ennek az árvalánynak, egyebet úgysem kaphat tőlem, a mi ezzel fölér; régi jószág ez, becses kincs, majd hasznát veheti az árva, — ugy-e beleegyeztek ? — Ezer örömmel, — sietett Pista beleegyezésével. — Nézd csak, ott a papir, tenta s ird meg pár sorban, hogy a nektek ajándékozott Bibliát, mindenestől, tokostól visz- szaváltottam tőletek kétszáz forintért s azt Julcsának engedtétek át. Vannak a vén zsugoriaknak haláluk előtt mindig ilyen bogaraik. Ezt gondolta el Pista, a mint megírta azt, a mit nénje követelt. Julcsa átvette a vén könyvet s megcsókolta nénje sovány kezeit, Pista pedig félrefordulva nevetett. — Küldd el ezt a könyvet anyádhoz, s ha majd temetésemről hazajöttök, olvasd fel belőle a szent leczkét, melyről a tisztelendő ur prédikál. Hosszas betegségnek halál a vége. Ezt Zsuzsó néni sem kerülhette el. A nagy vagyon, a sok orvosság nem tarthatta meg. Egy csöndes hajnalon szép csöndesen elszenderedett. A vasasláda kulcsát alig tudták megmerevült kezei közül kivenni. Csakhogy Pista nem nyithatta föl a ládát, úgy készítették annak a zárát, hogy csak hozzáértő nyithatta föl. Másnap a jegyző ur s két tanácsnok jött el leltározni. Nem sirt ott senki, csak Julcsa az árvalány hullatott igaz könnyeket. Ö sem szerette ugyan öreg nénjét, mert iránta is csak oly szűkmarkúnak mutatta magát, de mégis sajnálta, mikor már meghalt. A tisztelendő ur sem igen dicsérte meg a boldogultak Mit is dicsérhetne egy vén zsug'orin, ki életében senkivel sem tett jót. Igaz, hogy egy koldus sem ment el házától egy darab kenyér vagy egy krajezár nélkül, de ha nagyobb áldozatot kellett hozni, mindig igy válaszolt: „a vagyont meg kell tartanom az én atyámfiai gyermekei számára.“ Legközelebbi rokonai Pista s az árva Julcsa volt. Pista már hallotta, hogy Julcsa ki van elégitve a vén könyvvel. Érje be vele, ő lesz az általános örökös. Szükségük is van rá, mert Magdának kell selyemviganóra. Ug'yis élnek ezután, mint hal a vízben. Temetés után harmadnapra megidézte a járásbíróság a végrendelet kihirdetése végett Pistát, Julcsát s a lelkészt.
