Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
- 564 Mikor Pista a tisztelendő urat meglátta a hivatalban, azt kérdezte tőle: „talán tisztelendő uram is vár valamit?“ — Nem tudom, fiam, — válaszolta az szeliden — megidéztek s azért jelentem meg. — No talán a vén zsugori néni, hagy az egyháznak egy pár forintot. — Talán, — intett fejével a lelkész. A járásbiró felbontotta a lezárt végrendeletet. Szükségtelen azt szóról-szóra ismételnünk. Csak a főbb tételeket soroljuk elő: „Atyámfiái gyermekeiről gondoskodnom kell. Ezt abból a régi könyvből tanultam. Atyámfia minden ember. Én tehát, ki magánosán éltem, halálom után óhajtok áldást terjeszteni atyámfiai gyermekeire. Összes ingatlanomat — s itt elvolt sorolva a telekjegyzőkönyvi szám — a 1 ... . falvi egyház rendelkezésére bocsátom, olyformán, hogy az ingatlanok felejövedelme az egyház szükségleteire fordittassék, másikfele pedig jó tanulók segélyezésére legyen szentelve, kikötvén, hogyha sógoraim rokonai közül jó tanulók akadnának, s ezek nagyobb iskolába járnának, az elsővég azokat illesse. Kincses István rokonomnak, ha Isten öt gyermekekkel áldaná meg, igy nagyobb hasznára lesz vagyonom, mintha azt egyenesen tulajdonába bocsátanám, mert ösmerve őt, biztosan tudom, hogy a nehezen szerzett szép vagyont elharácsolná ; igy pedig atyárn- fiai gyermekei boldogulhatnak. Az öreg Bibliát mindenestől fogva, miután Pista öcsém elfogadni vonokodott s azt tőle visszaváltottam, Csehi Juliánná árvarokonomnak hagyományozom . ..“ — Megint azzal a vén Bibliával van megakadva, — dör- mögte Pista miközben homloka gyöngyözött, — no én bizony felsültem, de hát még ipám uram ; ha ezt megtudja, nem tudom, mi következik a dologból. — Ne dörmögjön itt, — szólt a járásbiró hivatalos komolysággal — hallgassa végére, s folytatá az egyes rendelkezéseket, melyek már a dolog lényegére nem tartoznak. Szegény Julcsának a vén Biblián kivül misem jutott. Az ingóságok, a kötelezvények meg lettek osztva legalább is húsz rokon között; ezen kivül ugyancsak a kötelezvényekből ötezer forint egy leányiskola építésére hanyományoztatott. Pista összes reménye dugába dőlt. Pia életében szidta a vén zsugorit, haló földjében átkozta azt, ki jótékony czélokra hagyományozta összes vagyonát. De hát utoljára is neki mégis
