Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-03 / 47-48. szám

558

volt oka megbánni, mert Zsuzsó néni ilyenkor megajándékozta egy ruháravalóval.

— Többet is adnék lányom, de rósz idők járnak, — mentegette magát, — adósaim még a kamatot sem kozzák meg, árendásaim nem fizetnek, azt mondják: nem termett semmisem.

— Pista te, — szólt egyizben nyalka atyafiához —- elve- hetnéd te azt a Csehi Julcsát, csinos, takaros lány, iparkodó, dolgos.

Pista fölkaczagott.

— Hová gondol Zsuzsó néni, én vegyem el azt a koldust, azt a szolgálót, még akkor nevetnének ám rajtam ... a legények csúfja lennék ... tudom én hol kereskedjem.

— Hát aztán kire vetetted a szemedet? kérdezte kíváncsian Zsuzsó néni.

— Már nénikének csak bevallom úgy négyszemközt, — szólt halkan Pista, — nemzetes Csertői Bálint uram lányához járok ... a, aztán a szerencse; tudja-e, hogy mennyi néz rá ? Maga Csertői Magda kap vagy húszezer forintot . . . olyan bizonyos, mintha már a markomat ütné.

— Hm! hm! dümögte Zsuzsó néni, — nagy lábon élnek azok, fiam, nem te hozzád való, selyem viganóba jár s sokat ád a módira.

—- Magam is azt szeretem, — jegyzé meg Pista, — van miből, lesz miből, bolond lenne, ha nem tenné.

Zsuzsó néni a fejét rázta, s mikor Pista betette maga- után az ajtót, igy beszélt magában : Csertői rászedi Pistát, ez a fiú meg rászedi Csertőit; kölcsönbe megy, ám lássák.

Alig három nap múlva Csertői Bálint látogatta meg Zsuzsó nénit, még ezüst gombos dolmányát is felvette ez ünnepélyes látogatásra. Biró viselt ember volt, harmadik virilis. Házánál még a megyei tisztviselők is megfordultak s Magdát kisasszonynak is tisztelték. Egyszóval Csertői uram sokat tartott magára, vagyonára, s lányára. Volt még három fia is, de jutott ott mindegyiknek s mégis maradt elég.

— Kedves Kincsesné asszonyság, — mondá a nemzetes ur — fontos dologban tiszteltem meg becses lakását, felejtsük el a mi köztünk történt.

— Hogyne felejtenék, — viszonzá Zsuzsó néni, — húsz esztendeje már annak... ne is emlegesse azt nemzetes uram.

Ha a nemzetes ur nem emlegette, hát megmondjuk mi,