Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-10-30 / 5-6. szám

Harmadik folyam.

5^—6. Szám. Felső-Bánya, 1881. okt. 30.

A hetedik napot megszenteljed; az Urnák napja az.

Mózes 2-ik könyve 20-ik rész.

Őszszel.

„Elhullunk, mint a fék levelei.“ Ezsniils 63, 6.

Künn a természetben hervadó virágok,

Hulló és megszáradt levél a mit látok.

Ilyen az élet is, hullnak örömei,

Mint fák és virágok sárgult levelei.

Mi is lehullunk majd, nyugalomra térünk,

Boldogok ha midőn a révpartra érünk,

Elmondhatjuk híven futottam pályámat,

Add meg én Jézusom égi koronámat!

Oda a tavasz és nyár ékessége. Mindenütt hulló levelek, hervadó virágok, a hanyatló természet bús jelenségei látszanak. Nincs a mezőnek virága, a természetnek mosolygó tekintete. Az őszi ködhöz hasonló borús érzés száll lelkünkre. A természet hervadása életünknek példázata. Mi is virulunk korunk szép tavaszán; az orom mosolya, ragyogó fénye játszik arczun- kon, tekintetünkön. Majd az élet közép korában, mint a természetre a nyári időben, munka és verítékezés vár reánk magunkért, szeretteinkért, embertársainkért, egyházunkért, hazánkért, nemzetünkért. De miként a nyár hanyatlásával, lassan bár, de fogy a nap ereje ; mi is, ha életünk a délpontot meghaladta, fogyatkozunk erőnkben, mind hova tovább gyengülünk, mig végre a virulást s munkabíró szakot, hervadás váltja fel, _majd a falevélhez hasonló lehullás követi.

Hát ezé a mi osztályrészünk? Avvagy, mi sem vagyunk-e tartósabbak a falevélnél, a mező virágainál ? Oh, hisz igy sorsunk fájdalmasabb, mint a hulló leveleké s hervadó virágoké,