Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-23 / 41-42. szám

falut, hívtak boldogot és boldogtalant a lakadalomba, hogy örüljön a örülökkel. Mire a harang ntegkondult: egybe volt 'seregelve egész falu nagyja s kicsinyje s ünnepélyesen vonult a templomba. Elhangzott a kierőszakolt ..holtomiglan“ a kények közt fuldokló vőlegény és menyasszony ajkairól, s a két tábor az utóének elhangzása után, a reá várakozó muzsika eget verő lármás harsogása mellett költözött hivatalos helyére, s volt „három a táncz.“ Este felé, mint a raj köpüjét, elhagyta a vőlegény tábora a vigság helyét, s a menyasszonyos házhoz vonult, éktelen lárma, táncz és ugrálás között, kezeikben feltartott boros üve­gekkel, s miután a szokásos szertartás a házban véghezment, mint ártatlan bárányt viszik a mészárszékre : vitték, vagy in­kább húzták a marczona nyoszolyó leányok karjaikon a meny­asszonyt jövendő lakhelyére, és újra járták a tánczot és ven­dégeskedtek három napig s aztán lön csendesség. Vajha az uj házaspárok szivében is "csendesség lett volna! Egy ideig - mint uj házasoknál szokott — ment a do­log csendben és rendben; de miután hetek teltek, s az első is­meretségen túl voltak: Lajos kezdett kirúgni a hámból, s át­látta Zsófi ka, hogy Lajos nem az az ember, kivel békében, szeretetben lehessen élni, bár ő meglehetősen megadta ma­gát sorsának, s nem mutatta sem szóval, sem cselekedettel, hogy nem szereti Lajost; sőt — mint okos nő, íi békeség kedvéért mindent elkövetett, hogy férjét szeretette birja; nyá­jas odaengedéssel simult oldala mellé; még is kiütötte a szög magát a zsákból. Lajos egy ideig való önmegtartóztatás Után rakonczátlan életet kezdett élni. Ivott, kártyázott, éjszakázott, járta a korcsmákat, s szegény Zsófikét verte, ütötte ; sőt olykor a ttienyet védő szüléknek is kijutott aZ ütlegekböl. Zsólika némán tűrte s titkolta veszedelmes helyzetét még anyja előtt is. Ügy sem segít már azon senki! gondolta ma­gában. Azonban édes anyja, szelét vette veje gonoszságának s vigasztalta leányát, és erős kitartásra bátorította. — Lásd édes leányom, apád is igy bánt velem ; de mi­dőn kifújta rajtam mérgét régi szeretőjéért: jó ember lett. La­jos is épen úgy cselekszik; de megéred még, hogy elmúlván haragja, becsületes ember lesz belőle. Csak tűrj jó reménység-

Next

/
Oldalképek
Tartalom