Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-07-02 / 39-40. szám
47 3 akart segélyezésére megnyerni, hogy ilyen formán jellemezte nélkülözését: gondolja csak, már egy negyed éve még egy- szersem voltam a színházban ! Ha a szegény magas igényeket támaszt s az élvezetekben nem akar hátra maradni a vagyonosabbaktól : mi természetesebb mint az, hogy a jótékonyság szelleme mindinkább elhi- degül irántuk. Ide ha azt látják az emberek, hogy a szegény minden igyekezetét megfeszíti, hogy megszerezhesse a legszükségesebbet: — akkor már szívesen támogatják sokan a jó igyekezetét. Nem az a szegény, a kinek kevés van, hanem a kinek sok hiányzik. Egy jámbor angol, midőn sétája közben nem csekély lelki töprenkedések után az igazak gyötrődését párhuzamba tette a hamisak jólétével, így szólott végre: a tiszta szivüek még sem bírják e földet, az Isten fiainak gyakran kell küzdeni az élet bajaival, mig az istenteleneknek öröm az életük. Erre öröm hang érinté meg fülét s úgy vette észre, hogy ez a hang egy közel gunyhóból származott; észrevétlenül odament tehát s ime egy szegény nőt lát ott ülni az asztal mellett, a melyen nem volt más, mint egy vizes korsó és egy darab kenyér. S mégis szemeit és kezeit ég felé emelve igy kiált fel; Jó Isten, te ezt mind nekem adod s hozzá még Jézust! A szégyen pírja lopódzott a jámbor férfiú arczára előbbi ki fa- kadásai miatt; de volt vigasztaló hatással is reá, amennyiben tanúja volt annak, hogy egy darab kenyér és egy korsó viz mellett is megelégedett lehet az ember. Ezzel közelebb jutottunk azokhoz, az olyan szegényekhez, a kik önhibájukon kívül szenvednek és nélkülöznek. Lehet valakinek keresztyén lelkülete, de ezt gyakran a kicsiny hitüség annyira elhomályosítja, hogy ily szavakban tör ki sóhaja: eddig csak becsületesen megéltem, sokszor tapasztaltam Isten segítségét, de most vége mindennek, elv agyok hagyatva, nincs reményem! Hány szorgalmas és takarékos családban kénytelen magától kérdezni a családfő, midőn éhező gyermekeire tekint : hol vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek? Es ha ehhez a keserű fájdalomhoz hozzájárul még az öregség is minden féle fogyatkozásaival, vagy ha a szegény özvegyet és árvákat a gonoszok fosztogatják, csalják, avvagy, ha a nő megtakarítja még a krajczárokat is, de hiányzik konyhájából a só és a liszt, pedig jól tudja, hogy részeges férje könnyelműen elpazarolja a forintokat: vagy mikor a férj látja, hogy neje, keserves keresményét, fényűzési czikkekre pazarolja és ruhájára aggatja s a
