Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-04 / 35-36. szám

— 427

A tanács fog figyelni ránk,

Az leszen itélö biránk.

S ki elveszíti a port, szükség. Hogy a fejét nyomban elüssék

Matkó még úgy se hátrálna,

Ha bizonyos vó’n halála ;

Üssék el a fejét monda,

És követi Sámbárt nyomba.

És a tanácsban ajkaikrul

Vitás beszédnek harcza indul.

Káptalan a Sámbár feje,

Tenger-tninden szorult bele;

Bokrot, gályát hord rakásra,

Ha felbuknék benne társa ;

De rajta az, kedvire, könnyen,

Mint az evetke által szökken.

Felhoz mindent a mit tanult,

A mit nyújt a jelen s a múlt,

Ezer titkot, ezer csodát Döntő példák egész sorát.

Röpdes nyila, de oly bolondul,

Hogy éllel mind ellene fordul.

Felsőbánya papja pedig,

Nagy serényen vitézkedik.

A mit tagad, a mit ál lit,

Fogja a szentkönyvet s rányit.

Az ellenség homloka izzad,

Szava gyérül, hő szive lankad.

Matkó István arcza lángol,

Égvén amaz. égi lángtól,

O beszédét szaporázza,

Zeng tőle a városháza,

álig a tanács Ítélt, kiáltott:

,.Legyőzte Dávid Góliátot.“

Gyász értelme azon szónak Lelkére hat jó Matkónak,