Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-04 / 35-36. szám

— 4a8 —

„Jámbor tanács urak! ámbár Elvesztette pőrét Sámbár,

Ne kívánjuk azt én se, tik se,

Hogy a fejét is elveszítse!“

És a tanács gondolkozik Hányja veti egy kis korig,

Fordul erős igazsághoz,

Arra tekint és határoz;

Mert nem szabad féktelen kénynyel Játszani a vallás ügyével.

Parancsol a nemes tanács S előáll egy bamba kovács.

Mosolygás röpkéd szemében,

Vasfogót tart a kezében.

Úgy rendelik a bírák s fogja Sámbárnak két fogát kivonja.

Tanúság lön Bányának is,

Matkónak is, Sámbárnak is :

Nagy fának nagy az árnyéka,

Gyalázat a gőg szomszédja,

S nagy és kicsiny egymással szépen, Megférhetnek az Ur kegyében. *)

LÉVAY JÓZSEF.

Történelmi tárház.

T ü z 1) ő 1 kimentett ember.

Berlinben, egyszerű padlás szobában lakott egy agg apa fiával. Az öreg < mber, régi mód szerinti vallásos férfiú volt, ki híven ragaszkodott keresztyén hitéhez és ennek áldásait szegénységében is tapasztalta. Fia azonban „uj módi“ ember volt, ki a berlini gyárakban sok istentelenséget hallott, annyira, hogy ősz atyját sem átallotta kigunvolni, mikor a reggeli és esti ájtatosságát végezte. Csak az volt szerencséje, hogy öreg atvját el nem hagyta s bele nem merült a nagyvilági életbe.

'■*) Sitin bár nio.ggyözot.véii. hogy fejét elveszéssé, Míltkó nem akarta; hanem kel első tógáit egy kováeslogóval, \ akliieröségeuek eziutereill ki \ ellátták a bírák !