Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-04 / 35-36. szám
— 4t» által az egyházi fegyelem és szervezet megállapítása; a különféle iskolák és könyvnyomdák, az ujabbkori műveltség, nemzeti jólét és szabadság megmérhetlen fontosságú alapjai. Magának Méliusznak 31 -féle munkája került ki a nyomdából, melyeket itten nincs tér elősorolni és ösmertetni; de a melyek közül egyik másikról alkalmilag még is fogunk szólani. Ah, de csak az unitáriusok iránt ne lett volna oly túlbuzgó és türelmetlen, mondják talán sokan!? I)e mások (köztük Révész Imre) éppen határozottan állítják, hogy Méliusznak és bajnok társainak éppen egyik rendkívül nagyérdeme az, hogy az unitárius áramlatnak határozottan ellene állottak ; mert ez által ők is — mint Kálvin Genfben, — megmentették a reformácziót a dicstelen önmegsemmisülés és nyomorult feloszlás veszélyétől. — Az ál lám élet nagy fontosságú szempontjából is kérdésbe tehetjük, hogy vájjon, ha a magyar nemzet többsége unitáriussá lett volna: nem lett volna-e a magyar nemzetiség, a magyar alkotmány és állami önállóság semmivé századokra, vagy talán örökre? — A történelem igennel felel e kérdésre. Az erdélyi fejedelemség bukásával (a XVII. század végén) jézsuitáktól vezetett bosszút lihegő hatalom-kezelőknek szeme előtt csak is egy római katholikus és egységes császári birodalom eszménye lebegett. A jézsuiták már a Bocskay fölkelése idején, arra izgatták a külföldet, hogy a magyarokat ne segítse; de sőt nyomja el, mert azok szentháromság tagadók. Ezért tiltakoztak e rágalom ellen hitbeli őseink 1606. jun. 16-án Kassán, kijelentvén: hogy ők nem unitáriusok, hanem reformátusok, kik a helvécziai vallástételt is (1567.) nyilván és törvényesen elfogadták. — Ez ünnepélyes nyilatkozatnak meg is lön a maga sikere. A külföld protestáns népei és fejedelmei, eleitől fogva kitűnő részvéttel viseltettek a magyar protestáns egyház sorsa iránt; nem csak azért, mert unitárius jellemű és szellemű állam és államfő (fejedelem) nem létezett, hanem azért is: mert az európai, sőt az amerikai közszellem, kormányok és komoly irodalom, az unitárizmus ellen, méltán-e avvagy méltatlanul, de bizonynyal a hidegség és részvétlenség bizonyos nemével viseltettek. Midőn tehát Méliuszt, mint a kál- vinizmusnak, az unitárius áramlatok ellen egyik hatalmas meg- védöjét emlegetjük: ne feledjük el, hogy ő mint ilyen is, kitűnő szolgálatot tett a magyar nemzetiségnek s hazánk alkotmányos szabadságának és önállóságánkk. Méliusz — e magyar Kálvin — meghalt 1572. tlegz. 16.
