Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
— 38 De már ekkor csak elvégzi a mit megkezdett, mert hát a hétnek hat napja van, s most a hetediket is rá lehet adni, s még segítséget is könnyebb kapni. így okoskodik a természet mezejének rest munkása. De mit csinálnak a lélek eledeléről való gondoskodással ? Rendesen azt, hogy ezt teljesen mellőzik, s a helyett a mives napok hiányait pótolják helyre. Hogy e dolog valósággal igy van, arról soha sem volt határozottabb tapasztalatom, mint a közelebbi nyáron. Tanár lévén, iskolai szünidőmet egy székely faluban töltöttem el. Ott voltam az aratás ideje alatt is. És mit kellett láfnom, ama régebben buzgó, vallásos emberek között? A gyönyörű szép Vasárnap reggelén, azokon az utczákon, hol máskor a leány- és legény-csoportoK virág-bokrétákkal díszítve teljes ünnepi díszben mentek a templomba, a hol a férfiak és nők máskor a családi boldogságnak, megelégedett nyugodt szívvel áldásos voltáról csupán tekintetűk által is megtudtak győzni: most ostorcsattogás, zaj, lárma, nyugtalan jövésmenés és szekér-zörgés lepett meg a legkellemetlenebbül. A templomban, a legtöbb szék üres volt. Alig láték egy nehány öreg assszonyt, s alig vehettem észre, hogy melyik a férfiak, melyik a nők vagy ifjak helye. A lelkész, teljes elkeseredéssel ostromolta a buzgóságban szűkölködő, a tévelygő gyülekezetét. Mind hiába! A másik Vasárnapon, már azt kellett hallanom, hogy szol- gabirói rendelet szerint mindenkire, a ki Vasárnap dolgozik, öt forint büntetést fognak róni. Ekkor már többen jöttek el a templomba! . . . Ezeket országunk egyik kis környékén tapasztaltam én csupán, de mit gondolsz kedves olvasó, hogy a te vidékeden nem igy volt-e az ? Boldog vagy ha nemmel felelhetsz, de szerencsétlen, ha igent kell hogy utánna susogj. — Igen, mert érzed, érezned kell, hogy mily méltatlan, mily háládatlan valál önmagad és jó Istened iránt. Isten megáldott téged érző szívvel és gondolkozó lélekkel, s megtanított arra is, hogy mi a szeretet. Te hűtlen lettél mindenikhez! Szivedet nem nemesitetted az emberekkel való társalgással: magadnak éltél. Lelked megfeledkezett Istenről, elszakadt tőle. És a szeretet tüze kezdett kialudni kebledből; rideggé lett életed, mert nem hogy a hét
