Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
— 3g hat napját Isten nevében kezdetted volna, de mivel a hetediken sem emlékeztél meg róla, a te Uradról, Istenedről. Jól tudtad, hogy sokszor egész héten át nincsen egy nyugodt pillanatod, a mikor leülhetnél és csendesen gondolkodhatnál magadban. Tudod, hogy házadnak rejtekét nem kereshetted fel még egyszer sem, hogy Istent imádjad. Vádol lelkiismereted, hogy imakönyvedet már oly régóta a por lepi. Igen te — tán észrevétlenül eltévedtél és tévelyegsz, mint a nyáját vesztett juh, vagy mint az anyát vesztett bárány. Hidd el, ha meggondolod, sorsod nem irigylendő! Elmondom kedves olvasó, hogy egy kis faluban, hogy segitettem én ezen a nehéz állapoton. Ha figyelmedre méltatsz, tán neked sem lesz okod ezután azt mondani, hogy Vasárnap otthon unod magad, mert nincs mivel foglalkozzál, ha kézi-munkához nem nyúlsz; a templomba pedig nem mégy, mert a pap vagy kiprédikál, vagy pedig csak a régieket ismétli, a mi pedig egyik sem kellemetes. Ama kis faluban, — Tordátfalván — melj'ről szólok, hála Istennek, mint a legtöbb magyar faluban, legalább is a fiatalok, tudnak olvasni. Én azokat a fiatalokat, mindkét nemből, egyszer összegyűjtöttem, és éppen a „Vasárnapból“ elolvastattam velők egy czikket az „aratásról“ szólót, és megkérdeztem, hogy vájjon értik-e vagy nem. Kérdésemre a legtöbb igennel felelt, és csakugyan, még az egyes szavak jelentését is megtudták mondani. Ekkor mindkét nemből kiválasztottam nyolczat-nyolczat, és az idősebbek közzül négynek a kezébe adtam a „Vasárnapnap“ egy-egy számát, és a falusi gyermekekből hét vagy nyolcznak a névsorát, ezzel a hozzáadással: ti mostantól fogva vasárnapi tanítók fogtok lenni, és a többiek segédeitek. Tartsátok kötelességeteknek a Vasárnap délutáni templomozáson megjelenni, mindenik a maga tanítványait hozza el, s ott a templomozás végeztével rövid éneklés és ima után ezt a kis czikket olvassátok el a tanítványaitoknak. És úgy történt! De nem csak! A szülők is oly számmal jelentek meg, mint azelőtt sok idő óta egyszer sem. A templomozás végeztével, helyeiket átadták az osztályoknak, s a templom hátsó részéből nézték és hallgatták, hogy niegyen gz az eddig nem látott tanulás, Mindenik kis gyermek
