Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-07 / 31-32. szám

38o —

Hoz utamba, hogy ne mennék Vérontása végett.

Becsületes a beszéded,

Te magad is áldott.

Térj békében, hova elébb Boszum tüze vágyott.“

S mig igy beszél Karmel felöl Jő gyors hírnek szava:

Megveré az Ur, a kit nem Vért meg Dávid hada ;

Meghalt Nábal, gonoszsága Fordult a fejére. . . . !

— Fellángol a király szive Nábal özvegyére!

„Áldott az Ur! igazságos Keze ad hát nékem,

Hogy te lennél koronámnak Gyöngye, feleségem.

Menj, temesd, gyászold s mig illet Az özvegyi fátyol,

Tárt karom vár s kebelem, mely Te éretted lángol. . . !£<

PETROVICS SOMA.

Történelmi tárház.

Egy öreg ember levele.

A hitetlenség és istentagadás hazugsága következtében már sokan tönkre jutottak. Ezt én tapasztalásból mondom; mert mint 7.3 éves öreg ember sok száz meg száz embertársamat kisértem figyelemmel életében és halálában. Sokat ismertem, a kik hittek az Istenben, és sokat, a kik tagadták az Istent. Az előbbiek nem haltak meg reménység nélkül, az utóbbiak azomban kétségbe esve haltak meg mint Judás.

Mindaz, a mit az Istentagadó nagyra becsül, szeret és csodál, hiábavalóbb, mint a múlandó szappanbuborék. De a mi Urunk Istenünk dicsősége megmarad mind örökké. Az ö országa soha el nem pusztul. Istenben való hitünk a lélek szava,