Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

— 31 f —

A szívnek vérző sebét nem fedjük fel az ujjongó világ előtt. Magánosán űl otthon az özvegy nő és sir; magánosán hajtja le fejét búra az apa, ki gyermekét v eszté. Kedves beteged van ; tűnik a napnak fénye és beáll az éj lázas ijjedelmeivel. Minden néma körülötted, csak az óra egyhangú ketyegése hallik. Kezedben a kedvesnek égő keze, szemed előtt az életerő viadala a kínok rohamai ellen és szivedben az a visszafojtott panasz ! Oh! vajha csak már nappal lenne! — A kit igy vészén körül a magány és a kin : az sejtheti csak egyedül Jézus Geesemánéjének értelmét.

Kertbe ment Jézus. A Gecsemáné kertjében vette kezdetét kínszenvedése. Illett e hely ahhoz, mi itt végbe menendő volt. Megdicsőülését ünnepelte Jézus hegyen, közelebb az éghez, megaláztatását mélységes völgyben. És valamikép kertben veszett el az emberek paradicsomi boldogsága, úgy most kertben volt az visszaváltandó. Valamint az első Ádám kertben esett kisértetbe s elbukott: úgy kellett a másik Adátnnak kertben legyőzni a kisértetet és jóvá tenni, a mit az első elrontott.

Ment Jézus Gecsemáné k értjébe tanítványaival. Hátrább hagyja a 8 tanítványt, kikről tudta, hogy el nem bir- nák gyötrelmeinek látását. Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, az érettebb, erősebb apostolokat.

így volt Jézus még szenvedésében is szerető pásztora a gyengéknek és kitüntető mestere a kedvesebbeknek! — Ez utóbbiaknak kell Ht látni kínszenvedéseit és mély megaláztatását. Ne is gondolja az előhaladott keresztyén, hogy mindig csak boldog szívvel járhat a boldogság magaslatain; sőt minél inkább igazabb keresztyén valaki, annál mélyebben bele kel! ereszkednie a megpróbáltatásokba s Jézus legmélyebb megaláztatása tanújának lennie. A ki anyaszentegyházának hasznára akar lenni, annak előbb át kellett élnie Jézus szenvedéseit és megaláztatását, mig ama 3 tanítvány módjára az anyaszentegyház oszlopa lehetett. (Galácz, 2. g.)

Előre men, én, arezra borulva könyörgö'.t — imádkozott Jézus. Imádkozva pedig monda: „Atyám, ha lehetséges múljék el én tőlem e pohár!“ Az ember Jézus szent lelkének iszonyodása volt ez, azon sötét, rohanó ártól, melybe temetkeznie kelleter.dett. He a diadalmaskodó Isten fia, látva, hogy se angyal, se más teremtmény, csupán a Fiúnak ürömpohara, emésztő lelki gyötrelme és halála válthatja meg a világot, kiegészitó imáját e szózattal: „De ne az én, hanem