Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-26 / 25-26. szám
3or felé emelték őt szépségben. Eljött tehát az idő, hogy a legény sorba jutott, s ezzel oly térre lépett, melyen a szív önkénytelen nyilik meg a kínálkozó örömélvek befogadására; de a melyen egyszersmind a minden felülről előjövő kísértetek sok ifjat letérhettek már az erkölcs vallásosság útjáról a bűn sikamlós ösvényére. Jánoska, ki a gyámi családkörb m szelíden, jámborul, jól nevelt gyermekhez illően viselte magát: majdnem eszméletét vesztette, mikor a még nem látott társaskörök érzój csiklan- doztató örömöket kínálva, tárultak fel előtte. Jánoska a világban járatlan, gyengébb, tapasztalatlanabb volt, sem hogy ellent állani birt volna: vitte az ár sebesen. Csavargó, kártyás, iszákos, rósz társaságkedvelő lett; mert a pajtások, hogy a gazdag ifjú zsebére dorbézolhassanak, különbféle erkölcs rontó beszédekkel letéritették a jó útról. Dicsérték személyét, vagyonát, hogy büszkeségét felköltvén, pazarkezü- ségre indíthassák. Elmondták: van v^.gyónód elég: nem osztozol senkivel. Élj vígan, öröm és gyönyörűség között. Használd az életet, úgy sem sok az, elrepül hirtelen. Természetesen ezen szavak megmételyezték kedélyét, szivét, fel költötték benne a büszkeség, önbizakodás érzetét. Jánoska szót fogadott. Elmerült a kicsapongó élet fertelmeiben. Ivott, kártyázott éjeken keresztül. Nem nyughatott addig, ha beesteledett, mig társai körében nem lehetett. A gonosz társaságnak hőse, vezére lett. Mikor Both Istvánnak legénykedő öcscse nemtelen tettei, a tivornya asztaloknál töltött éjjei, pazarlásai tudomására jutottak, könybe lábbadt szemmel, fájdalmas szívvel szólította meg: — Édes öcsém! bánattal, keserűséggel illeti az én szivemet annak tudása, hogy te rouz társaságba vegyültél. Lásd, én é.s drága jó nőm, mintha természetes fiunk volnál, drága kincsünknek tekintünk téged; de megjárjuk, ha a nemes arany, szakadozott bankóvá változik kezünk között; megjárjuk, ha a kik jövődhöz annyi örömet, szép reményt kötöttünk: az érdekedben végzett nevelés, éber gondosság jutalmául megkeseri- tőnk leszesz. Aggódunk mi miattad ; mert látjuk, hogy nem jó utón indultál el, midőn többek társaságában éjeket töltesz habzó poharak s a kártya átkozott asztala mellett. Magad tudod, hogy egy idő óta ha Vasárnap délután tánczolnak, még hétfőn sem vehetjük hasznodat: ez nem jónak a jele.
