Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

3o 2

Az a jó ember, ki a napot munkára, az éjét nyugalomra használja. Fiatal tékozlóból, öreg korára koldus lesz öcsém! A szív az anyja, a rósz társaság pedig bölcsője a bűnnek. A ki ezen bölcsőben a bűnt ringatván neveli, ha felnő, oda fogja juttatni, honnét többé nem szabadul meg.

— Engedj a tanácsnak öcsém! Vedd beszédemet úgy, mintha boldogult szüleid szólnának hozzád; mert én az ő nevűkben szólok.

— Te nem ismered barátaidat; majd én megismertetlek velők. Elmondom milyenek: te a mondottakat ird szived táblájára.

— A te barátid hízelgők. Hogy szivedhez, s aztán zsebedhez férkőzhessenek, oly oldalról támadnak meg, mely felöl való megtámadást, nem hogy zokon vennéd; sőt az kellemes benyomással hat reád. Tudják, hogy akkor vagy leggyengébb, mikor gazdagságod, lelki, testi tehetségeid dicsérik : ott kezdik hát hálójukat kötni, a hol magad is segítségükre vagy. Dicsérnek hogy szép vagy mint Sáron rózsája, szemeid mint a galambok szemei, a mint az almafa az erdő fái között olyan vagy az ifjak között.

— Tettetők a te barátaid. Másnak mutatják magukat mint a milyenek. Lágyan hangzó s boldogságod érdekében hevük lélekből származóknak látszó sok beszéd, korán, későn, szolgálati készség, nyájas leereszkedés fő jellemük. Ha ezeket felismerted bennök, mégis karjaik közé veted magadat: bizonyos lehetsz benne, hogy miután kizsákmányoltak: keresett ürügy alatt, rágalmat szórnak ellened, híredet, nevedet, becsületedet a gyalázat undok sarával hajigálják: sőt miután hasznodat nem vehetik, eltaszitanak maguktól, s uj barát után néznek, s azzal kezdik a veled lejárt játékot, és azt is a te sorsodra juttatják.

— A te barátaid e szerint báránybőrbe öltözött farkasok, kik már is megtanítottak a ragadozásra; mert vagyonod egy részét veled együtt elpazarolták, s ha szavaikat készpénz gyanánt veszed: megéred, hogy koldusboton fogsz vánszorogni küszöbről küszöbre.

— Ilyeneknek ismerem én édes öcsémJ a te barátaidat, azért aggódom jövőd iránt.

— Engedj a tanácsnak öcsém! Boldog ember az, ki a jó tanácsra hallgat, s azt követi, de boldogtalan az, ki a maga és nem a más kárán tanul.