Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-12 / 23-24. szám
— 279 — Azt mondom én erre a szerb komára is „ne adjátok azt, a mi szent az ebeknek, se a disznónak ebbe ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket, hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal és reá- tok fordulván, meg ne szaggassanak ti'.eket.“ (Máté VII. 6.) — Kicsoda megvagyon maga? kérdezte az elámult Matyi, hagyjon magunkra minket, mert mi hiresek vagyunk, a magok papja mindent pénzért tesz, mi ingyen megtemetjük, a ki meghal, a magok papja ragadozza az Ur nyáját, mi ingyen bementjük, a ki megtér, magok meg pénzért keresztelnek, esketnek. — No tudsz még egyebet, hadd halljuk, — mondá Malmos, — azt beszélted, hogy téged a Szentlélek tanított, ugyan tedd meg hát a kedvünkért, magyarázz meg nehány verset a prédikátorok könyvéből, a melyet én adok föl. S fölnyitotta előtte a szentirást. — Kuvik Matyi nagyot nézett, még ‘nagyobbat nyelt s aztán igy válszolt: „Asz nem megfagyon a Szentlélektöl, én azt ki prédikálok, a mit a Fiú nekem megtanitott. — Azt ám a mit jó előre bevágtál, mint az iskolás gyermek a leczkéjét, hát nincs merszed arról beszélni, a mire kérlek, — no hallod, akkor nem is vagy te egyéb közönséges csalónál, olyan hamis próféta, a kikről azt mondja az irás: „hazug álmokat prófétáinak, beszélik azokat s magasztalják az Istennek népét hazugságaikkal is hizelkedéseikkel, nem küldött titeket az Ur és mégis futtok vala.“ (Jerém. XXIII.) Éjjel, alat- tomban bujkáltok, kerülitek a világosságot. Az hát, csalók vagytok nem hazudtok. Hiszen magad mondottad, hogy ingyen vettétek ingyen adjátok/' Hát megmondom én mire értette ezt az Ur. Nem reátok, ti futkározó vándor apostolok, hanem az ő igazi apostolaira, a kik a reájok kitöltött Szentlelket s csodatevő erőt nem árulhatták pénzért. Felhozzátok, hogy a lelkészek nem szolgálnak ingyért; hát azt miért mondjátok, hogy Jézust is, mikor tanítói pályájára lépett a község tartotta, hát nem tudjátok, hogy Pál apostolt igehirdetése közben szintén az atyafiak tartották, hát nem tudjátok, hogy a lelkészek mennyit fáradoznak minden dijj nélkül, hogy Istennek nyáját híven legeltessék. Csaló vagy Kuvik Matyi, mert tudom, hogy te is havi dijjat teszesz zs-ebre azért, hogy ámítsd Istennek népét a könyvekből is, miket nyakukra kötsz e szegény embereknek, a te zsebed telik meg s kétannyiért adod, mint a menynyibe neked van. Csaló vagy, mert olyanokkal bujtogatod a szegény népet, a mi az utolsó szóig hazugság. Először betlizel-
