Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-12 / 23-24. szám
---- 2 So ge d magadat az irás igéivel, s a jó, becsületes embereket el- ámítod. Ezek nem tudják, hogy te nem a Szentiélekről beszélsz, de én tudom ám, hogy ne kapnád csak azt a szép havi fizetést úgy elmennél innen, hogy üthetnék bottal a nyomodat . . . így van ez, Matyi, hiába rázod a fejedet. — De hiszen, — szólt közbe egy jó asszony, — hiába bántja kend Malmos gazda ezt az urat, csak a Bibliából beszél az. — Hát kimondja, hogy nem abból, csak hogy kifordítva is fölveheti valaki a mándliját, tiszta vizet is meríthet a kutbóh zavarost is, ha nem ért hozzá . . . hát miért nem magyarázta meg azt a mire kértem, csűrhette, csavarhatta volna ott az eszét; föl nem világosítja azt a Szentlélek, a ki hazudozásból él. — folytatta Malmos gazda, — már pedig nem más az ilyen futkározó, mint kasza-, kapakerülő; igy könnyen zsebre teszi azt a nehány forintot, talál útjában mindenütt Kappan Sanyit, Csatlós Pistát, Kósza Julist s azokon élősködik. Ez aztán az igazi apostol. — Esz már nem ikaság! ismédé többször Kuvik Matyi, én nem megfelelek arra, szereim esi in, én az apostol fagyok, térjetek meg, mert elközelgetett az utolsó idő. — El bizony rád, te Antikrisztus! dörögte rá az erélyes Mai mos, mert nem sokára fölvilágosodik a nt'p, hogy ti mint akarjátok a szent békeséget megzavarni, tudd meg, hogy jaj a botránkozónak, de annak is, a ki által a botránkozás lészen. — Énekeljünk, imádkozzunk szerelmesim, — tnondá Csatlós Pista, — Iáivá, hogy igy a vándor próféta dicsősége szétfoszbk s bele kezdett mindjárt ez énekbe: „Perelj, Uram, perlőimmel.“ De hiszen senki sem folytatta tovább, inkább hallgatták Malmos gazdát, ki elbeszélte, hogy a reformált egyház mit s mennyit tett a magyar hazáért, mig ezeknek a baptistáknak a haza csak annyi, mint akár a disznóól, mert ők csak azt tartják embernek, ki testvérük s ti többi mind elkárhozott ordög- fajzat. — Ez nincs benn a Biblában, — veti ellenébe Csatlós Pista. — Igazad van. Pista, — szólt most még erősebben Malmos gazda, — de az sincs ám a Bibliában, hogy tököt lopni szabad, te pedig hét darab tököt vittél el a más földjéről. — Csak hatot... szabadkozik szégyenkedve Csatlós. — Igaz, csak hatot, — nevetett Malmos, — de mégis hét
