Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-12 / 23-24. szám
— 2jO — Szeretet! nagy a te erőd, Sírba zárod azt, ki előtt A szikla reng s megreped. Kínzód, gyötrőd a keresztfán, Szögek és nyárs sebzik őt, Úgy vérzik el, mint a bárány, Megnyitod igy e kettőt: Szive égbe küld hő imát, Az érből a szem folyni lát Biborszinü vérsugárt. Édes bárány, hogyan leszek Hálás azért, mit elveszek ? Jóságod nem ér határt. A mig élek, soha téged Lelkemből nem bocsátlak, Szereteted nem ér véget, Karjaimba bézárlak. Te vagy szivem fényessége, S összetörik is bár végre Te maradsz az én szivem. Dicsőségem te vagy, néked Vágyam kötni le az éltet Állandóan és hiven. Jóságodat dicsőítem, Éjjel-nappal énekkel, Mindig édes öröm nekem, Ha áldoznom érted kell. Éltem csörgő kis csermelye Czélját mindig abban lelje, Hogy hála közt folyjék le; A mi jót csak tettél vélem, Azt hálával elbeszélem, Mig lelkem jut az égbe! És ha mennem kell egykoron Az örömök honába, Piros véred lesz bíborom, Nem öltöm fel hiába.
