Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-12 / 23-24. szám

Ez lesz fejem koronája,

Hogy lelkem igy utóljára,

Atyám elé állhasson;

Rád bizott ő itt engemet,

Hogy megleljem ott helyemet,

Mint egy díszes menyasszony!

MELCZER GYULA.

A magyar egyház.

A legrégibb időktől máig.

VII.

A Jagellók kora és a reformáczió kezdete.

a) 1490. ápril 6-án az igazságos Mátyás, a nagy magyar király elhunyt Becsben. A nép közt az a hir terjedt el, hogy a sok harczot s terhes szolgálatokat megunt urak ölték meg. (Szerémi György emlékirata.) Nem tették; de azt megtették a hálátlanok (Zápolya István, Kinizsy Pál s a velők egyhuron pendülők,) hogy Beatrix királynéval egyetértve, Mátyás természetes fiát, János herczeget elmellőzvén: a trónra csempészték a gyáva II. Ulászlót, kinek uralma alatt — már választatásához pár évre, — a király személye és a trón közgúny és megvetés tárgya lön. Ulászló magának két szomorú emléket emelt élhetetlensége által; az egyik: jóra, roszra egyiránt hangzó válasza ..dobzse“ (jól van); a másik: a Laczi-konyha, honnan szerény asztalára a pecsenyét vásároltató. Nem az ország történetét Írjuk, s igy nem terjeszkedünk ki a szomorú országos állapotok részletes rajzára; elég lesz annyit megjegyezni, hogy a nemzet ezek miatt méltán vádolá úgy magát, mint a királyt, midőn az 1505-ki országgyűlésen kimondó, hogy az ország veszedelmének és siralmas állapotának egyedüli oka az idegen király választása: ennélfogva, ha a trón megürül, többé idegen királyt választani nem fog.

Dobzse László a vallási állapotokkal sem törődött volna, mint nem törődött az országos dolgokkal sem, ha vakbuzgó neje (egy franczia herczegnö) a szülési vájudásokhoz közel, a pi kár dók (igy is nevezték a huszszitákat) üldözésére nem kéri föl. A cseh egyház üldöztetésének Írója, különben báró