Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-02 / 1-2. szám
2.3 — adott az egyházi gondnok 10 frtot e kijelentéssel: „Ezt adjuk a khakiének közötti téritő munkára,“ hova ezen megtért karének maguk küldtek volt hittérítőt. A hittérítő ezen ajándékot semmi szin alatt sem akarta elfogadni: de ellenkezése hasztalan volt. A gondnok és a többi keresztyének azonban megmaradtak feltételöknél: „Ez Isten pénze; ez a misszióra van adva; ehez nekünk nem szabad nyúlnunk ; önnek ezt el kell fogadnia;“ más pedig mondá : „nekünk szabad patkányokkal élnünk; de a khakiéneknek nem szabad az evan- gyéliom nélkül maradniok. — A temetők é d e k é b e n. S. községben nehány évtizeddel ezelőtt senkisem szerette a temetőt meglátogatni, mivelhogy rendetlen, vad pusztaság volt. Utóbb rendszabályokat alkotott az egyház, ültetvényeket tett s gondozás és őrizet alá vétette a temetőt, úgy, hogy azóta szívesen megy oda ifja öregje. Az egyes családok jó ápolt virágokkal díszítik elköltözött kedvesseik sirjait s a temető látogató vallásos vigaszszal térnek onnan haza. Jusson eszedbe, nyájas olvasó, az a sok elhagyatott, gid- res-gödrös sirkertje községeinknek! Továbbá: Szomorú vonása a családi életnek az, ha az apa 'agy anya sirját elhagyják, mint valami homokbuczkát, valamint hogy a gyülekezetnek is szégyenére válik, ha temetőjükben lovak vagy épenségg -1 sertések legelnek. És ismét: A legszegényebb ember sem oly szegény, hogy fel ne hantoltathassa kedvese sirját és virágot ne ültethetne rá. Sőt ha tartós díszt akarsz, ott van az örökzöld és a repkény, melyek télen nyáron zöldek s dicső jelképei a hű szeretetnek és az örök életnek. Végre: Ha az egyháztagok egyakarattal elhatároznák, hogy a gyülekezet nyugvóhelyét redben és ékességben akarják tartani: akkor meglátnák ők is azon szép változást, mely a sirkert iránti kegyeletben nyilatkozik a fentemlitett S . . . községében, Csalóközben. A „Vasárnap“ azon t. pártolóit, kik a példányok árát még be nem küldték, a beküldésre tisztelettel kél •juk. Nagybányán, nyomatott Molnár Testvéreknél.
