Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-02-12 / 19-20. szám

--- 2 2 6

bí

zta. A férj- és királygyilkos Johannát utói is érte a büntetés: mert saját rokonai megfojtatták.

Nagy Lajos őszintén vallásos fejedelem volt: de szerette a tudományt is, mit a Pécsen felállított egyeteme vagy főiskolája is bizonyít. A pápai követ azt mondja róla, hogy „benne az erénynél és a jónál nem tudott egyebet észre venni.“ — Mély vallásossága fejti meg azt, hogy a délen fekvő szomszéd tartományokba téritőket küldött, kik a görög vallásról a római kath. vallásra térítsék az embereket. Ez azonban inkább kárára mint hasznára vált Magyarországnak; mert ama déli tartományok meggyülölték a magyarokat s bennök a magyar király főurasága soha sem lett erős. A térítés kezdetben elég sikeresen ment; de midőn a téritők erőszakoskodni kezdettek, Vlajkó oláh vajda kiverte és részben leölette őket. Benn a hazában, a mármarosi oláhok Moldvába szöktek a térítés elől. Egyedül csak nehány bosnyák püspöknek sikerült a pataréno- kat visszatéríteni a romai hitre; de maradandó nyoma ennek sem lett.

Az 1349. évi csapatok, dögvész és földrengések nagyon elijesztették a népet. Ekkor előállt egy csapat rajongó ember, kik magukat ostorozták. Ez az önostorozás inkább a németek és tótok közt terje.dt el, mint a magyarok közt, de ezek közül is hamar kipusztult. A szűz Máriának mint Isten anyjának (?) tiszteletét azonban a ferenczi barátok nagyon elterjesztették. A szentek, ünnepek száma is nagyon megszaporodott e korban, a búcsúkkal eggyütt. Több nagyobb templom is épült; de a vallás e korban, kivált a főuraknál cssk is külsőség maradt.

Mária, Kis Károly és Zsigmond uralma alatt (1382 —1437.) hanyatlott az egyház is. A királynők, — az özvegy Erzsébet és lánya az uj magyar nő király, nem örökölték Nagy Lajos kormányzói képességét. A megsértett Horváth vak — János főur és Pál zágrábi püspök, továbbá Paliszna János oránai perjel (priol ~ főpap) többekkel szövetkezve, Károly nápolyi királyt behozzák s a trónra ültetik. A meglepett királynők, a színleléshez folyamodnak s a már meg is koronázott vetély- társtól, az orvul támadó Forgách Balázs fokosa menti meg őket. A kiontott vér azonban nem maradt boszszulatlanul. Károly ugyan meghalt a visegrádi fogságban; de egész Horvátország föllázadt. A lázadók ellen nem küldtek hadsereget; mert nem is volt miből, — hanem személyesen mentek Hor- váthországba, remélvén: hogy a királyi személyes jelenlét le-