Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
227 lohasztja a lázadás tüzét. Csalódtak. A lázadók levágták a királyi kiséretett, a királyinőket pedig elzárták. Erzsébetet — Nagy Lajos özvegyét megfojtották; leányát Mária királyasszonyt azonban sikerült a velenczeieknek kiszabadítani. Zsigmond nem volt Magyarországon s midőn meghallotta, hogy felesége Mária királyasszony a. lázadók fogságába jutott, első dolga volt magát kirMyá tétetni s megkoronáztatni s csak is akkor gondolt felesége megszabadítására. Uj királyságát azonban csak nem elveszté; mert a horvát pártosok a megölt Kis Károly fiát, a nápolyi Lászlót behozták ellene az országba. E trónkövetelőt IX. Bonifácz pápa Magyarország királyává nevezte ki idoy. s az alsóbb papságot egyenesen megbízta a Zsigmond elleni izgatással. A lázadásban részt vett az esztergomi érsek Kanizsay János is, ki a bitorlót Zárában i4o3. aug. y-én' magyar királylyá koronázta. Zsigmond vezérei azonban szétverték szerencsésen a lázadókat. Az érsek aztán kegyelmet kért, a mit meg is nyert. Nem igy Ludányi Tamás egri püspök, ki Lengyelországba futott s csakis 6 év múlva könyörgött kegyelemért. E lázadásnak azon következménye lett, miszerint i4o4. ápril 6-kán rendeletet bocsátott ki Zsigmond, mely szerint senki se merészeljen ezután pápai rendelet alapján semminemű egyházi hivatalt elfogadni, hanem csak is a király kinevezése utján. A magyar király e jogait a koszt- niczi egyetemes zsinat is elismerte. E rendelet behozta a királyi tetszvényjogot is, mely szerint királyi engedély nélkül, tilos volt a pápai szék, a bibornokok vagy egyéb pápai tisztviselők iratait, leveleit, elfogadni, kihirdetni, vagy végrehajtani. Zsigmond a hazai főpapság és barátrendek iránt is szigorú volt; jövedelmeiket elvonta, megcsonkította; a püspöki székeket soká betöltetlen hagyta, hogy jövedelmeiket húzhassa; a vagyonosabb barátok felett a királyi védő uraságot sokszor örökösen is egyes családokra ruházta, a melyek azoknak inkább pusztítói, mint védői lettek; majd egyes apátságokat egészen világiaknak adott, kik a vallással mit sem gondoltak; néha pedig külföldiekre ruházta a főpapságokat. A király, a főurak, sőt magának a pápai udvarnak is .sarczolása, a világiak gazdálkodása folytán némely szerzetek igen elvilágiasod- tak s a közép papság különösen romlásnak indult; de ennek daczára a köznép és kLnemesség vallásos maradt. A magyar egyház, tudomány és műveltség dolgában is $
