Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
223 Ä magyar egyház. A legrégibb időktől máig. V. A magyar kér. egyház a külömböző házból származott királyok alatt Zsigmondig. A hűtlen Gergely érsek árulására s VIII. Bonifácz pápának Magyarország ügyeibe avatkozására, a nemzet azzal felelt^ hogy a pápai pártfogolt ellenében Venczelt cseh királyt választotta meg, ki maga helyett, hasonló nevű fiát ajánlotta királyul. E 13 éves ifjú gyönge volt a trónra ; de a pápa sem tágitott s igy az öreg Venczel vissza vitte a fiát a koronával együtt. A nemzet még akkor sem a pápa jelöltjét választotta meg, hanem az Árpádok egy más rokonát, Ottó bajor herczeget. Ez sem vált be királynak. László erdélyi vajda (királyi helytartó) tőrbe csalta s fogolylyá tette. 13o8-ban megunta a nemzet a zűrzavart. A hatalmas pápai párt végre diadalt aratott. A Rákos mezején, — Budapest mellett, — megjelent a pápa (V. Kelemen) követe, egy bíboros főpap — Gentilis a püspökök társaságában s vele Róbert Károly is. A főpap, — kit a síkon táborozó nemesség és a nép nagy csöndben hallgatott, — szót emelvén elmondá, hogy mily sok jeles királyt termett a magyar föld; azután megemlitvén az akkori állapotokat, magasztalta Róbert Károlyt, kit a pápa jelölt ki magyar királynak. Erre felzúgott a sokaság, mondván : „Nem fogadunk el a pápa kezéből királyt; a királyt mi választjuk stb.“ És hogy szavoknak álljanak, Robert Károlyt legott megválasztották királyul. A követ jónak látta nem bolygatni a dolgot, hanem készséggel erősítette meg a választást. R. Károlyt igy ugyan becsempészte a pápa a királyi székbe; de a királyi hatalmat nagyban korlátozta a trencséni hatalmas főur — Csák Máté. Ez különösen a papi javakat fosztogatta és súlyos adókat vetett a főpapok jobbágyaira. Gentilis pápai követ egyházi átokkal sújtotta Mátét; az ország azon részét pedig, mely hatalmában volt titalom alá vetette, a mi azt jelentette, hogy ott még a halottakat sem szabad eltemetni „hadd rothadjanak meg az erdők fenevadaival együtt.“ Csák Máté nem törődött vele; a veszprémi püspököt elűzte és tett
