Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
Harmadik folyam. 17—18. szám. F.-Bánya, 1882.jan. 29. ________________ '-^Cíje A hetedik napot megszenteljed ; az Urnák napja az. Mózes 2-ik könyve 20-ik rész. Vasárnap. A „Vasárnap“ czimü hetilap az Ur napjának megölésére irányzott egyházirodalmi vállalat. Különös, hogy a Vasárnap megszentelésére az embert még buzditani is kell, rábeszélni az Isten főurasági jogának elismerésére. Léte minden pillanatában a bölcsőtől a koporsóig, sőt még azontúl is, az ember Alkotójától függ. Teremtői akarat küldé az embert a földre, ezen akarat tartja fenn, s ő, az ember: élvezi az adományt, s feledi annak kegyelmes adományozóját. A létei örök kapcsai összekötik őt az alkotói hatalommal, de az elismerést és hálát annyiszor elfeledi. Alig hangzik valahol „Abba“ édes atyám! Pedig az Isten a romlatlan, s egyszerű szivek örök, el- nyomhatlan fohásza. Mind a váratlan nagy öröm, mind a fájdalom első kiáltása az Isten ! Egyiknek Isten kell, hogy megtelt szive meg ne pattanjon; atyai kéz, melyet megcsókolhasson, a másiknak Isten kell hogy a lét örök forrásához ragaszkodva uj erőt meríthessen keresztje elhordozására. A természet ezen önkénytelen kiáltással állítja az erős Istent az erőtelen ember és életviszonyai közé. Ah, a természet mindig urához utal mindenkit, Istenhez. És a Vasárnap az ő szent napja, az Urnák napja. A Vasárnap vallástétel. Bevallás az Isten főuraságának a teremtettség felett. Azon magasztos, örök lény, kit elme megfogni, emberi nyelv kifejezni nem képes, kit a világ isteni tanítómestere az ő világkiengesztelö halálával atyánkká tett, e napon elénk áll,
