Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
mint az összes teremtettség mindenható Ura; tehát e nap Atyánk mindenhatóságáról tesz vallást. Tehát van, kiben bizhatunk; mert nemcsak atyánk, hanem Ura a mindenségnek is, Mindenható. Mindenhatóság és atyai szeretet együtt. Ah, ha ezt az ember méltányolni tudná. íme azon két kéz, melyek az ember felett kiterjesztvék a létei végtelen fonalán; mert az élet kialudhatik, de a létei örök. A teremtői gondolatok örök tartamuak, örök életelvek. A teremtöi gondolatok alakjai változhatnak az időben, mert hiszen örök fejlés, a tökélyesebb önelőterjesztés végtelen pályájára vannak kiállítva, de lételök nincs az idő hatalma alá vetve. És ime, az összes teremtettség köréből egyedül az ember az a látható lények közül, ki ezen méltósága felfogására és Istene ismeretére és imádására van képesítve. Az önismeret létforrásához vezeti az embert. A Vasárnap azt akarja, hogy keressük fel kegyelettel létforrásunkat, csatlakozzunk hozzá, hogy erőt meríthessünk belőle a nehéz útra, mely elénk van szabva. A Vasárnap karon fogja a tévedező gyermekeket, s aty- jokhoz vezeti őket, hogy Örülhessen szivök, leikök, igaz gyermeki örömmel, a sok hiú, költséges és keserű csapadéku örömek és kínos csalódások után. A Vasárnap valóban az Isten szeretetintézménye, s egy magasztos eszme. Évezredek homályából egy nemes alak emelkedik ki, a nagy népszervező Mózes, s egy eszme az, mely őt a lejárt idők fölé emelé. Ez eszme volt a szövetségkötés Isten és az ember között, s ezen eszme örök pecsété a Szombat, az Urnák napja volt, az általános nyugalom szent napja. A szövetségkötés Isten és az ember között, az embernek kiemelkedése a teremtettség köréből a szellemibe, Istenhez. Az ember itt oly lény, melyet a vele szövetkező Isten, szabad, öntudatos lénynek ismer el, s méltónak arra, hogy vele szövetkezzék. Világosan elismerve van e tényben, hogy az ember a teremtés végczélját hordozza magában: az Isten ismerését, s lehető igaz dicsőítését.
