Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-01-15 / 15-16. szám

Azon tudós, ki a csillagok forgásáról szóló tanítást föltalálta, Kopernikusz volt. Hogy mit hitt az idvesség felől, az kitűnik azon siriratról, melyet maga szerkesztett és melyet Thornban még most is lehet latin nyelven olvasni.Fordítása igy hangzik :

Nem kérem a kegyelmet, mit Pálnak adtál,

Nem azt, melylyel Péternek megbocsátál;

Csak mit ígértél a latornak a kereszten,

Csak azért esedezem.

Más csillag-vizsgáló, Keppler, egyik könyve végén Írja: „Nyájas olvasó, ne feledd e műnek czélját, mely nem más, mint a legbölcsebb teremtő ismerete, csodálása és tisztelete. Mert mitsem használ, ha a látásról a gondolkodásra mégy által, mert kebled áhitatosságával kell felemelkedned a Teremtő ismeretéig, szeretetéig és imádásáig.“

Linné, ki a növénytant megalapította,igy szól: „Anyagi utón be van bizonyítva, hogy Mózes csak a természetet teremtő Isten sugallatára irt és képes volt Írni, nem saját szelleméből, hanem felsőbb vezetés mellett.“

Liebig, a hires vegyész, igy szól az anyagelvüekről: „Ezek műkedvelők véleményei, kik a természettudomány szélein sétálgatva jogot formálnak arra, hogy a tudatlan és köny- nyen hivő közönségnek megmagyarázhassák, miként keletkezett légyen a világ és az élet.“

A nagy csillagvizsgáló, M ä d 1 e r, sok hasznos búvárkodása után visszavonult a zajos világtól és építtetett magának házat. Mikor először készült abba lépni, a Bibliát véve kezébe, körülbelől igy szólt: „E könyv menjen be e házba, egyedül ettől lesz e háznak világossága.“

E nehány példa is mutatja, hogy nagy tudomány és hivő kebel szépen megférnek egymás mellett.

A te nyomorúságodban segítségül hivál engemet s megszabadnálak téged.

Egy szabó, vándorlása bevégeztével, idegen helyen telepedett le, mint mester. De ismeretség hiányában csakhamar elfogyott pénzkészlete és beállt nála a kenyér- és munka hiány. Kis leánya, kinek egyedül jutott kenyérből, éhen sirt az ajtó küszöbén, ő maga pedig alig állhatott egyenesen az éhség miatt és kitekintve ablakán a sötét éjbe, sóhajtva mondá: „Nincs segitség! nincs segítség!“ Mindazáltal könyörgött ahhoz,