Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-15 / 15-16. szám
„Azután szorgalmasan, becsülettel dolgozom megalapítván jó hírnevemet; igyekezem, hogy a hir szárnyain közel s távolban ismerjék nevemet, hogy előkelők és alacson sorsuak, gazdagok és szegények készséggel felkeressenek s bizalmok- kal megajándékozzanak!“ „Hát azután?“ „Azután a tisztes keresményt megtakaritgatva igyekszem egy kis vagyonra szert tenni; azután megnősülök, feleségül vevén egy erényekben gazdag nőt, kivel boldog családi életet alapi tok !“ „ Hát azután ?“ „Azután, ha házasságunk gyermekekkel meg lesz áldva, ezeknek mindegyikét gondosan fel nevelem azon pályára, melyre mindegyike hivatást érez magában, — és ők bizonyára jó gyermekek is lesznek s szüleik nyomdokain járnak?“ „Hát azután?“ „Azután visszavonulva nyugalomba lépek, gyönyörködöm gyermekeim szerencsés előhaladásán, élvezem szeretetüket s így élem át boldogan agg napjaimat.“ „Hát azután ?“ „Azután? — No hisz végre is nem lehet örökké élni, és ha lehetne e földön mindig élni, az nem volna jó, — azután természetesen ! azután meg kell halnom !“ „Hát azután?“ kiáltá az agg ismét és megfogván unokája kezét merően nézett annak szemeibe. — „Gyermekem! Hát azután?“ — A vidám ifjú elhalványodott s egész testében remegett — könnyek törtek elő szemeiből. — „Légy áldva, kedves nagyatyám,“ — rebegé végre az ifjú, — a födolgot elfeledém, hogy elvégeztetett, miszerint az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig — Ítélet lészen. De a mai naptól fogva nem feledem el soha!“ KALMÁR PÁL. Történelmi tárház. A természetbúvárok és a Biblia. A tudósok és nagy természetbúvárok közt fájdalom vannak, kik a keresztyén hittől elszakadtak. De vannak mégis olyanok is köztük, kik a Bibliához ragaszkodó keresztyének. Ezekről nehány bizonyságtétel.
