Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-15 / 15-16. szám
188 — Mely társához hasonlag nő itt, Lelsz-e csak egy levélre is ? A rózsa és szegfű egymásnak, S a tölgy a biliknek még se vét. Egy életnek, egy hervadásnak, Egy napnak érzik a hevét. Élünk, virágzunk s hervadunk mi — Elpusztul minden a mi éj. így téged sem hagyhatunk ám ki: Akármennyi szentet hivél. S ezüst, arany vagy drága kő-e, Vagy csak pozdorja vagy talán? Megmondja váltságunk szerzője: A végítélet hajnalán. Hát forgolódjál hiven mig a Mester haza nem érkezett. Itt kurta napra voltál hiva, Ott egy végetlen nap vezet. Mit bolygatod más ember dolgát ? Urának áll avvagy esik. Azok a jó, hűséges szolgák, Kik az Ur kedvét keresik! TOMKA KAROLY. Tetteinknél az örökkévalóságot tartsuk szemeink előtt. Egy tisztes agg férfiúhoz sietett egykor virágzó korban levő unokája s örömmel kiáltá: „Örülj velem szeretett nagyatyám! Vágyamhoz beleegyezésüket adták szüleim, tanulmányaimat folytathatom az egyetemen, jogtudós leszek. Szerencsém megvan alapítva!“ „Jól van, kedves gyermekem“ válaszold a tisztes agg férfiú, — „tehát folytatod ismét szorgalmasan tanulmányaidat de — hát azután!“ „Három év múlva leteszem a vizsgát s kitüntetve, becsülettel elhagyva az iskolát, elkezdem hivatalos pályafutásomat!“ „Hát azután?“
