Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-12-05 / 9. szám
Eszes. (Fejét rázva.) Az csak szájvallás, barátom, ez pedig a festett koporsó hasonmása, mert tudnia kell azt is, hogy a hit jó cselekedetek nélkül megholt állat. Olvassuk csak, mit tanít.Jakab ap. II. i+. v. „mi haszna vagyon, atyámfiai, ha valaki mondja, hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek, avvagy megtarthatja-e azt a hit, továbbá a 24-ik versben újra ismétli: a cs dekedetekből ismertetik az ember igaznak lenni és nemcsak a hitből. Mosolygó. Én sehogysem tudok eligazodni, úgy tetszik nekem, mintha Pál és Jakab nem értenének egyet, amaz a hitet sürgeti s a cselekedeteket semmibe sem veszi, Jakab pedig a cselekedetekre ösztönöz. Eszes. Pedig mind kettő egy utón jár ám. Mosolygó. Tamás vagyok benne, itt van ni, mindjárt ki is mutatom. (Olvassa.) Eféz. II. 8. „kegyelemből tartattatok meg a hitnek általa és nem a törvénynek cselekedeteiből. Jakab azonban II. 22. vers azt mondja: „cselekedetekből ösmer- tetik meg a hit igaznak lenni.“ A kinek szeme vagyon a látásra láthatja, hogy nem értenek egyet. Eszes. De a kinek füle vagyon a hallásra, hallja, hogy mindkettő ugyan azt sürgeti. Pál apostol a törvény cselekedeteire czéloz, mikor azok hiába valóságát ostorozza, a törvény esek kedetei pedig a czeremóniák lelketlen teljesítéséből állanak. Azt mondja, hogy hiába tartod meg a szombatot, hiában bő- tölsz, hiában vered a melledet, ha nem hiszesz Jézusban. Az a törvény s annak teljesítése nem menthet meg az örök haláltól, — Jakab pedig a cselekedetek alatt már azon jótetteket érti. melyeket az élő hit szül . . . Pál az ó testamentomi külsőségeket Ítéli el a cselekedetekben, Jakab pedig a keresztyéni jótetteket ajánlja, azokat melyeknek alapja a J. Krisztusban való hit. Nagyon is megegyeznek hát egymással. Vak. Ha igy magyarázzuk, csakugyan egy utón jár a két apostol. Eszes. Nem is lehet jó keresztyén az, a ki azt állítja, hogy hiszen ugyan, de hitét jó cselekedetekkel nem pecsétli meg, olyan az csak, mint a fa, mely hoz ugyan virágot, de gyümölcsöt nem terem. Semmire sem ösztönöz a sz. irás több ízben s hathatósabban mint a jócselekedetekre, alamizsnálko- dásra, s csak akkor Ítéli el a cselekedeteket, ha azokat jutalom fejében, vagy pedig dicsőség kívánásból tennök. Vak. Én ezt sem helyeslem a magam részéről, hiszen — rig —
