Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-11-07 / 5. szám

79

Késő megbánás.

Ugyanazon lelkészszel történt ismét, hogy egyik hallgatója, ki gyakori korcsmázásáról volt ismeretes, egyszer józan korában találkozván vele, panaszosan emlité fel, mennyire szé- gyenli ő, hogy az egyházi tartozás már két évről rajta van, pedig sehova sem fizetne szívesebben mint az egyház embereinek, de nem képes reá, mert öt gyermeke van, e mellett szűk esztendők járnak s némileg az elöljárókat is kárhoztatta, hogy sok egyházi adót tesznek rá, s nem veszik tekintetbe, hogy ő milyen nagy háznéppel van, s gyermekeit sem tudja tartani.

„No Sándor gazda — szól a lelkész — az egyházi elöljárókat ugyan nem kárhoztathatja, hogy azok magán nem köny- nyifenek, s a törvényes fizetési kulcs alól magáért kivételt nem tesznek, mert azok azt is mondják és pedig méltán, hogy a kinek a korcsmára olyan sűrűn telik, annak telik ide is. Tudják azok, hogy a maga gyermekei sok szükséget szenvednek, de azt is tudják, hogy nem az egyházi adó miatt, melyet nem igen szokott megfizetni jószántából, hanem a miatt mert a munka idő legnagyobb részét korcsmázással tölti el s ami keveset keres, azt is a csapiárosnak hordja. — Hanem mondok én magának valamit. Ha felfogadja, hogy többé nem korcsmázik, hanem becsületesen él és dolgozik: én az egyházi tartozásából engem illető részt, úgy a múltról, mint a jövőről magának elengedem, fordítsa azt családja fenntartására, csak azt kötöm ki még, hogy gyermekeit iskolába járassa.“

„Köszönöm uram! — szólt az ember megszégyenülve — felfogadom, hogy soha többé nem korcsmázom“, — s aztán távozott.

Közel egy év telt el azután, mialatt a nevezettet a korcsmában — vagy mint azelőtt szokása volt — az utczán dalolni senki sem látta és hallotta. — Egyszer csak beállít a lelkészhez halál sáppadtan és megtörve s pénzt tartva kezében igy szól „ egyházi tartozásomat hoztam be T. uram!“

„Egyházi tartozását?“ — viszonzá kérdőleg a lelkész, — de hisz’ én a magamét elengedtem, s miután a fel téléit megtartotta és nem korcsmázik , hát én édes atyámfia szavamat nem fogom visszavonni.“

„Hej uram! nem azért nem korcsmázom én, hanem azért, mert nem lehet. Nem keli már nekem sem étel sem ital, ak-