Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-11-07 / 5. szám

So

kor sem kellett már mikor az úrral utoljára beszéltem; az italtól már akkor undorodtam, de még csak ettem valamit, most pedig már enni sem tudok, csak tengődöm mig el nem veszek; — könnyű volt azt nékem felfogadni !{<

„Elég fájdalmas dolog az Sándor! —- szólt a lelkész meglepetve —- de én szavamat annyival inkább megtartom és a pénzt el nem fogadom, maradjon az családjának, mely keserű árvaságnak néz elébe.l<

„Hej Istenem! —• sohajta az ember — csak még egyszer állanék helyre, de máskép folytatnám H

„Kérje is az Istent Sándor! — szólt a lelkész — mert maga nagy bűnös; most láthatja, s a mint veszem észre, látja is és érzi is lelkiismeretében, hogy mily nagy bűn az embernek rendetlen élet által öngyilkossá lenni s özvegy nőt, árva családot hagyni maga után. — Adja az ég, hogy ne késő legyen a beismerés és megbánás, — térjen meg és kérje az Istent, — tálán még könyörül az Ur!“

Az élte felén levő férfi, mélyen megindulva s csaknem zokogva távozott.

Mintegy' 3 hó múlva, egyszerű gyászkoporsót vittek a temető-felé, nem kárhoztatva többé, hanem inkább sajnálkozva az áldozat felett, mely abban nyugodott, s annak sorsából eme tanulságot tartva meg: késő megbánás és megtérés nem sokat ér.

SEGESVÁRI JÓZSEF.

Apróságok.

— Egy nő, a ki nem akarja követniférjét. Egy jegyes pár jelentkezett a lelkész előtt, hogy hirdesse ki őket. A lelkész rövid beszédben figyelmeztette őket a házasság fontosságára s beszéd közben emlité, hogy a nő férjét mindenhová tartozik követni. A menyasszony erre fejét rázta s kereken kinyilatkoztató, hogy' inkább elválik, mintsem férjét mindenhová kövesse. Kérte a lelkészt, hogy e kötelezettség alól mentse föl.

— De hát mi kifogása van ez ellen; minden nő követni tartozik az ő férjét.

— Igen de, — viszonzá a nő könyekre fakadva, — az én leendő férjem levélhordó.

— Ez már más, — mosolygott a lelkész.

Nyomatott Nagybányán Mólnál- Testvéreknél.