Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-03-27 / 25-26. szám
315 A gazdászat köréből. — Közérdekű beszélgetés. — Lehet olyan olvasóm, aki most igy gondolkozik magában: mi szükség ezt a vallásos tartalmú „Vasárnap“-ot ilyen gazdá- szati elmélkedésekkel tarkítani? hiszen az ilyen anyagi dolgok nem tartoznak e lap keretébe! Mi szükség ilyen mindennapi dolgokat kinyomtatni, miket úgy is mindenki tud? Megengedi a nyájas olvasó, ha én erre annyit megjegyezni bátorkodom, hogy az ember testből és lélekböl áll, kötelessége mind a kettőre gondot viselni s jólétét munkálni. Igaz, hogy ez a mi lapunk inkább a lelkiekkel foglalkozik, de nem any- nyira, hogy a testi szükségesekről megfeledkezzék. S aztán én úgy gondolkozom, hogy ép lélek csak ép testben lakozhatván, a testi jólét is lelkünk munkássági körébe tartozik, — s az a lélek, mely magasra száll, melynek szárnyalása a magasságban érzi otthon magát: mégis csak a földről táplálkozik. Hogy pedig ez az egyszerű beszélgetés valami mélyen elrejtett titkokat elő nem hoz: az igaz, de néha egy elejtett szó is többet használhat, mint a tudós szavakban elburkolt mély tudomány. Tehát én ezen okoknál fogva még egy rövid közlést teszek a mi egyszerű beszélgetésünkből. Sok mindent előhoztunk mi azon az estvén. Beszéltünk a vetőmagvakról, hogy azt sok gazda ki sem tisztítja, sőt vannak, kik a tokot, szemetet vetik a földjükbe, a tisztát pedig eladják és azon csodálkoznak, hogy a búza elfajzik, szemétté válik. Mások a föld szántását nem végzik kellő időben s kellő mélyen, a mi aztán elrontja a jó földet is. — Mindezek mellett, az a nagy hiba még, hogy a jószágtartásra kellő gondot nem fordítunk, feltörtük a sok legelőföldeket vérmes számításokkal, hogy majd ontani fogja a termést és most vesszük észre, hogy tévedtünk. Az ármentesitett földeket a viz ismét birtokába vette s most már nem is apad le hamar a magas töltések miatt; igy aztán a marhatartás is megszűnt, a termés is megcsökkent. — A marhatartás is kérem szívesen tőkével jár, a nélkül nem boldogul a legjobb akarat sem, — és aki szegény igy — szegény amúgy is! . . — Hát vegyünk egy tehetős gazdát itt mi közöttünk, a kinek módja volna a jószágtartáshoz. Mennyire nem igyekszik •s!
