Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-27 / 25-26. szám

keress válogatott szavakat, csak mondd el, de érezve, — midőn jól folynak dolgaid, — azon nemesen egyszerű „Dicséretet“ :

„Ha örömmel gerjedezem, És rebegni igyekezem,

Te tőled mennyi áldást veszek!

Feltekintvén rád Atyámra, Ivönyü csordul az orczámra,

Az által olyan ujja lészek,

Mint a plánta, mikor arra, Harmatcseppet szülsz hajnalra.“

Ha megnehezedett az idők járása feletted, mondd el gyermeki bizalommal:

„Ha szivemet bánat járja, Szemem keserűség árja:

Előtted való zokogásom,

Titkon ajtómat béhajtva, És magánosán sóhajtva,

Akkor is édes ujulásom,

Mert minden könyüvel, jajjal, Könnyebbül sorsom egy bajjal.“

Vagy végre, ha a hivek seregében örvendezsz szép éneklésben, ezen vallomásra nyíljanak ajkaid:

„Ha templomban megjelenek, A hol összesereglenek,

Felséges neved imádói,

Vélek együtt fohászkodva, Úgy tetszik mintha vigadva Ott volnék, hol a menn}' lakói A te királyi székednek, Előtte letelepednek.“

Ezen magasztaló ..Dicséretében, mely a legszebb imádságok egyike, lehetetlen nem érzened égi származásodat, és azr, hogy a midőn az emberi bölcselkedés fénye hideg és fagylaló, mint a havas bérezek tetején ragyogó napsugár; a hit felme- legit, életet ad, ég felé emel még a legnagyobb bajok között s után is, mint a jótékony meleg eső, — mit a költő oly szépen — az „ég könyü“-jének nevez — ég felé emeli a bágyadt, bánatos természetet.

SA FRÁNY ZSIGMOND.

— 3i 4 —- -o:(]."at!>o-----