Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-27 / 25-26. szám

Ki kisértőt s a szív vágyait Legyőzni volt elég erős,

Ki nem hajolt meg a test s világ Hatalma, ingere előtt:

, Angyalai a magas égnek,

Segítségül hozzá jövének,

S kezeinél fogva vezérlik,

Sziklán keresztül túl a czélig.

)

Mint hajdan nyílt, nyilik a virág,

Örvény, hab, ma is ugyanaz.

Évezredek múlnak s az ember,

Embernek, gyarlónak marad.

Kisértetik s nem győz mint az Ur,

Lehull a sziklák magasirul.

Mélyre, mélyre, honnan a lélek Xem jöhet fel, többé nem tér meg.

Nézd a gyönyör, pénz, hatalomvágy,

Ember felé mint intenek.

K eblök lángzó, szerelmök csábit,

Ajkukról édes méz csepeg.

Méz ? méreg s ember áz ki értté,

Lelke szép virágát letépve,

— Mosolyogván a csábitóra —

Mint az őrült, mind szerte szórja.

Ember, ember, vigyázz magadra,

Ne hódolj földi mammonnak,

Bár kiontsa lelkét a gonosz,

Ellenmondhat lelked annak.

Küzdj, s nézd Jézust, a lelkek urát,

Ki égből hint reád fénysugárt,

Mely körülvesz s szent győzelemmel,

Ha hü voltál, magához emel!

CZ ÉLD ER MÁRFQN.

•— 31 T —