Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-03-20 / 24. szám
299 nagy magas hegyre és elváltozik elüttök; fényes vala az ő orczája mint a nap és az ő ruhái fehérek valának, mint a fényesség. (Máté XVII.) Ekkor is megint a gyengeség vesz erőt Péter lelkületén; szeretne olt maradni, hogy boldog élete legyen. Most óriás, majd ismét gyönge gyermek. Péter az, ki a nagy mesterrel legtöbbször vitatkozik, sőt ellent is mond neki. Csaknem szemrehányólag mondja egy Ízben: „ime, mi mindeneket elhagytunk és követtünk téged, mint lészen azért dolgunk ?“ Ekkor még világi jutalomra számított. Majd másszor nem akarja megengedni azt, a mit Jézus tenni szándékozik, mert igy szól: „az én lábaimat soha meg nem mosod!“ (János XIII. 8.) Látjuk, hogy mennyire el volt gyakran bizakodva hitének erejében, mikor igy mert szólani: „ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én soha meg nem botránkozom.® (Máté XXVI. 3 3.) Még ekkor nem ösmerte Péter önmagát, de Jézus olvasott az ő szivében, tudta már előre, hogy magát szidalmazva fogja őt háromszor megtagadni. Úgyis történt ama rettenetes éjszakán. Jézus szemrehányó tekintete törte meg aztán szivét. Ez a bün- bánat változtatta meg s mikor föltámadása után háromszor kérdezte tőle: „Simon, Jónásnak fia, szeretsz-e engemet ?“ (János XXI. i5.) szilárd meggyőződéssel válaszolhatá: „Uram! te tudod, hogy szeretlek téged!“ Most már teljesen megerősödött hitében, hogy teljesíthesse Idvezitőnknek hozzá intézett eme parancsát: „ha azért idővel megfordulván : a te atyádfiáit erősítsed.“ (Luk. XXII. 32.) Az első Piinköst ünnepe előtt, ő indítványozza, hogy az áruló Judás helyébe másik apostolt válaszszanak. Mikor a Pün- köst napja eljött, Péter tart egy hathatós beszédet a néphez, úgy, hogy ezen egy szónoklatára három ezeren keresztesednek meg s megalakult a jeruzsálemi gyülekezet. Hite, szeretete csodákat mivel. Bátorsága nem riad vissza semmi akadálytól. Az alamizsnát kérő koldusnak, ki anyja méhétől fogva sánta volt, csak ennyit mond: „nézz reánk!“ Amint az fölnézett igy folytatá: „aranyom és ezüstöm nincsen nékem; a mim vagyon pedig, azt adom néked: a názárethi Krisztus nevében mondom: kelj föl és járt!“ Nagyon természetes, hogy midőn a nép a született sántát ép lábbal járni látta: elálmélkodik. Péter ekkor a bátorság s merészség fegyverével szállt sikra Jézussá szent ügyéért. „Mit csodálkoztok ezen, vagy miért néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy ez járjon... Az ö szivébe való hit által,
