Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-03-20 / 24. szám
300 ezt a kit láttok és ö'smértek, meggyógyította az ő neve: a hit, mondon, a mely ő általa vagyon, adta ennek ez épséget, mindnyájan a ti szemetek láttára.“ (Ap. csel. III. r.) Bátran lob- bantja szeműkre a zsidóknak azt a hálátlanságot, hogy azt a szentet és igazat megtagadták; s tartott egy olyan lángoló beszédet, mely a velőknek megoszlásáig hatott. A papi fejedelmektől kérdőre vonatván, oly hévvel beszél, oly meggyőző okokat hord föl, hogy azok ellene mit sem mervén tenni, s?a- badon bocsátják, s az Urnák gyülekezete naponként terjed. Epen ily bátran lépett föl saját gyülekezete kebelében is. A csalárd Anániás és Zafira e biró előtt nem tagadhatván el semmit sem, halál fiaiává lettek. Eközben növekedik az Urban hívőknek számuk. A hit egyre nagyobb csodákat müvei. Az utczákra hozták ki a betegeket s boldog volt az a beteg,akire Péternek csak árnyéka vetődött is. (Ap. csel. V. 15.) Megint börtönbe hurczolják, de ekkor angyal szabadítja ki. Majd újra elfogják többi társaival együtt, megvesszözik, de bátorságokat e meggyaláztatás sem veri le. Péter és János aztán Samáriát járják be, utjokban mindenütt uj egyházakat szerveztek. Majd ez utazásuk után bejárták nyugatot is. Lidda nevű városban több időt töltött, innen Joppéba hívták, hol a kegyes Tábithát halottaiból föltámasztá, s minthogy e városban sokan hittek az Urban, hogy hitükben őket jobban megerősítse, itt sok ideig maradt, egy Simon nevű szíjgyártónál tartózkodván. Samáriában, Júdeábán, Galileában gyorsan terjedt Krisztus tudománya; most már elérkezett az ideje annak is, hogy a szeretet igéit a pogányok szivébe is átültessék. —- A legfőbb apostol csak a választott nemzet örökségéül tekintette a Messiás tudományát. Maga Péter is úgy értett egy ideig, de Jop- péban, mikor Kornélius pogány százados magához hivatta, megjelentetett az apostolnak: „hogy Isten nem személy válogató, hanem minden nemzetségből kedves néki akárkicsoda, a ki ötét féli és igazságot cselekszik.“ (Ap. csel. X. 34.) És ekkor történt először, hogy Péter apostol pogányokat keresztelt meg Kornélius házában. Ez az esemény nagy föltünést keltett s mikor Jéruzsá- lembe visszament volna Péter apostol: többi apostoltársai is megtámadták azért, hogy pogányokat is bevett volna az anya- szentegyházba. De az apostol mindeneket elbeszélvén, utoljára így szóltak: „bizony tehát az Isten a pogányoknak is adott
