Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-27 / 21. szám

270 Nagy nyeremény. I. Timotheus 6, 6. ..Bizonyára nagy kereskedés az isteni szolgálat az elégséggel. Megállj csak, ha a nagy sorsjátékban nyerek, akkor lesz vigasság! — monda a juhász a feleségének. Mit cselekednél ? kérdé az asszony. Akkor hátas lovat vennék és jühaimat lóhátról őrizném, neked pedig aranyos hintót vennék, hogy abban hoznád ki nekem az ételt. Azonban ebből azért nem lett semmisem, mivelhogy a juhász sorsjegyet sem vett. Mások sokan sorsjegyet is vesznek, még sem nyernek. De tervet csinál valamennyi és mindannyi­szor a lóháton menés a fődolog és ehhez járul még ezer más kívánság is. Roppant kárt okoz az ilyen lotteria-játékosnak az ő képzelgése, arany-hegyekről való álmodozása s ha nem nyer: nagy az elégedetlenség. Es ha nyer? — akkor még nagyobb a kár; mert legtöbb- nyire a mi könnyen jött, könnyen is megy el. A hátas ló el­ugrik, az aranyos hintó összetörik és a fényeskedők piszokba merülnek, melyben sokszor leikök is oda vesz. Mit használna az embernek, ha az egész világot megnyerné is, ha lelkét el­vesztené. De ilyen szomorú helyett, elmondok inkább egy vigabbat a sorsjegy-nyereményről. Márton juhásznak nagybátyja András, ki egy ura­ságnál béresgazda volt s kit ő régóta nem látott, halálos be­tegen jött hozzá. Felesége Orzsi jó ágyat készitett a beteg­nek a meleg kemencze mellé, honnan ez többé fel nem kelt. Nem sokára uj ágyba fektették s azt hanttal rakatták ki. Arra a helyre, hol a betegnek ágya állt volt, tették a boldogultnak ládáját, melyet magával nem vihetett. Volt benne nehány darab ruha és egy skatulya, a skatulyában pedig egy üres pénzes­zacskó s ebben a keresztlevele, konfirmácziói emléklapja e mondattal: Bizonyára nagy nyereség az isteni szolgálat a meg­elégedéssel és mellette — még egy sorsjegy. Márton csóválta a fejét, Orzse is úgy tett s bezárva a ládát, mindenik elment a maga dolgára. Elérkezett az áldozó-csütörtök előtti est. Márton templomba kéredzett a gazdájától. Estve azonban még imádkozva és éne­

Next

/
Oldalképek
Tartalom