Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-09 / 14. szám
186 Midőn mindezeket szépen előadtam a babonahivőknek, meg nem dönthetvén érveimet, ezt felelték rá „elhisszük, hogy természetes okból változott át, de mégis csakugyan Isten akarta, hogy úgy legyen; mert az Űrnap megrontásáért vette el azt a sütés kenyeret azon szegény asszonytól. Ilyen vakhit legyőzése aztán nem tréfa! X helység lakosai a Tiszaháton, máig is hűségesen meg- ünneplik az Űrnapját, még pedig a férfiak egy része a korcsmán, más része a kártyaasztaloknál. A nők pedig csoportonként a kapuk előtt ülve, ékes emberszóllás s épületes trágár beszédek közt, magok köré gyűjtve a jövő reményeit, kedves gyermekeiket. Közli: TÓTH MIKLÓS, ref. tanitó.®)-*>-«x3aSXlÖ=i22x>-«— Mi történt Csökölön? Csőkul Somogyvármegyében fekvő 1328 lelket számláló magyar református földmives község. Ottani lelkész társunk buzgalma következtében, tizen fizettek elő a Vasárnapra. A tiz közül egy atyánkfia következő történetet közli velünk: „Még eddig nem ismertük annyira vallásunkat, mint a hogy a „Vasárnapiból ismerni tanuljuk. A „Vasárnapiból mi sok jót tanulunk, a melyre szükségünk is van, midőn az emberek mértékletlenek, istenkáromlók, templom kerülök. A „Vasárnap“ i4o-ik lapján a pálinkáról olvasván, továbbá, hogy ne káromkodjál stb., deczember hó 10-kén délután a korcsma felé menvén, melyet az előtt én is gyakran látogattam, éktelen ká*) Ezen czikkecske következő levél kíséretében küldetett bé hozzánk ; Nt. ur! Becses lapja a „Vasárnap“ iskolám részére megrendeltetvén, van szerencsém az abban küzlötteket nagy lelki örömmel olvashatni, sőt azokat ismétlő tanítványaimmal is olvasgattatni. Nagyon örülök rajta, liogy elvégre egy olyan lap is forog közkézen, mely a léleknek nyújt táplálékot az idves- ségre. Vajha ne lenne család a mi népünk közt, hová jótékony, léleküditő balzsama be ne szivárogna! Én erősen hiszem, hogy pár év alatt, ha Isten kedvezőbb napokat derít magyar népünkre, százezer példányban fog ez a nép kezén forogni. “ Adná Isten ! szükség van reá, hogy minden értelmesebb ember, különösen a lelkész és tanító urak ne sajnálják a fáradságot, hogy a „Vasárnap“ terjesztése és olvasása által egy világosabb, hitbuzgóbb s vallását forróbban szerető nemzedéket neveljünk, nemzetünk szegény magyar hazánk számára, Istennek dicsőségére ! Szerkesztő.