Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-09 / 14. szám
185 valamint azt is megmagyarázta, hogy nekünk evangyéliomi keresztyéneknek, saját ünnepeink megrontása, bünül tulajdonit- tatik Istentől, de más felekezetek ünnepeinek megtartása felesleges, sőt vétkes dolog, a mennyiben ezáltal az Úrtól rendelt munkanapokat lopnánk el. A csodás kenyér átváltozását is természetes okból előállottnak nyilatkoztatta; minthogy azonban a kenyér színének vörhenyeges s belének kemény voltát miért van ? nem vala képes bebizonyítani, azt felelték beszédjére a Tamások : próbálja meg hát tiszteletes uram fejér lisztből vörös kenyeret süttetni, ha sikerülni fog, akkor elhisszük, hogy ez nem csodaeset, különben nem. Ezen vakhit engem szerfelett boszantott. Én azon meggyőződésben voltam, hogy a kenyérsütönö aljas czélból valami festőanyagot vegyitett a dagasztóvizbe; mert megjegyzendő, hogy a kenyér tulajdonkép nem vált kővé, hanem a színe lett vörhenyeges, s a bélé kemény ugyan, de csak, mint a megszáradt kenyérbéle szokott lenni. Az ok kifürkészése czéljából elmentem tehát én is a helyszínére, az özvegy nő lakába, mely egy a helységen kívül fekvő padlás nélküli nyomorúságos kunyhó volt. Megvizsgáltam a liszt-maradékot, melyből a kenyér süttetett; de azon semmi feltűnő nem volt. Majd a dagasztó-teknőt vettem szemlére, itt már némi gyanús jelek mutatkoztak; mert látszott rajta itt-ott kevés vörhenyes tészta maradvány. Gyanúm meggyőződéssé kezdett válni; hogy t. i. a nő, ámítás czéljából, festőanyagot vegyitett a tésztába; de szörnyen tagadta, sőt esküvel s átokkal is erősítette tagadását. Épen készültem — bo- szankodva — távozni, midőn egy széktábláján vörhenyes szinü vizet fedeztem fel, mely a kunyhó fedeléről csepegett alá. Azon kérdésemre: „Minő vizet használt a dagasztáshoz?“ azt felelte; „tiszta esővizet, mely a kunyhó fedeléről csepegett alá“. „A talány meg lett fejtve.“ Hát a csodaesemény oka ez volt: Űrnap éjjelén nagy záporeső esett. A kéménytelen kunyhó füstös, avult fedele átázott. A nő a csorgok alá edényeket rakott, s az igy összegyűlt vizet használta dagasztáshoz, ez adta a tésztának a vörhenyes szint; keménységét pedig az okozta; mert csakis prófont nagyságú kenyereket sütött, s midőn bevetette a kemenezébe azokat, kissé ledőlt szunnyadni, azonban mélyen elaludt, s mire fölébredett, a kenyerek teljesen megszáradtak a kemenezében.