Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-01-09 / 14. szám

185 valamint azt is megmagyarázta, hogy nekünk evangyéliomi keresztyéneknek, saját ünnepeink megrontása, bünül tulajdonit- tatik Istentől, de más felekezetek ünnepeinek megtartása feles­leges, sőt vétkes dolog, a mennyiben ezáltal az Úrtól rendelt munkanapokat lopnánk el. A csodás kenyér átváltozását is ter­mészetes okból előállottnak nyilatkoztatta; minthogy azonban a kenyér színének vörhenyeges s belének kemény voltát miért van ? nem vala képes bebizonyítani, azt felelték beszédjére a Tamások : próbálja meg hát tiszteletes uram fejér lisztből vö­rös kenyeret süttetni, ha sikerülni fog, akkor elhisszük, hogy ez nem csodaeset, különben nem. Ezen vakhit engem szerfelett boszantott. Én azon meg­győződésben voltam, hogy a kenyérsütönö aljas czélból valami festőanyagot vegyitett a dagasztóvizbe; mert megjegyzendő, hogy a kenyér tulajdonkép nem vált kővé, hanem a színe lett vörhenyeges, s a bélé kemény ugyan, de csak, mint a megszá­radt kenyérbéle szokott lenni. Az ok kifürkészése czéljából elmentem tehát én is a hely­színére, az özvegy nő lakába, mely egy a helységen kívül fekvő padlás nélküli nyomorúságos kunyhó volt. Megvizsgál­tam a liszt-maradékot, melyből a kenyér süttetett; de azon semmi feltűnő nem volt. Majd a dagasztó-teknőt vettem szem­lére, itt már némi gyanús jelek mutatkoztak; mert látszott rajta itt-ott kevés vörhenyes tészta maradvány. Gyanúm meg­győződéssé kezdett válni; hogy t. i. a nő, ámítás czéljából, festő­anyagot vegyitett a tésztába; de szörnyen tagadta, sőt eskü­vel s átokkal is erősítette tagadását. Épen készültem — bo- szankodva — távozni, midőn egy széktábláján vörhenyes szinü vizet fedeztem fel, mely a kunyhó fedeléről csepegett alá. Azon kérdésemre: „Minő vizet használt a dagasztáshoz?“ azt felelte; „tiszta esővizet, mely a kunyhó fedeléről csepegett alá“. „A talány meg lett fejtve.“ Hát a csodaesemény oka ez volt: Űrnap éjjelén nagy záporeső esett. A kéménytelen kunyhó füstös, avult fedele átázott. A nő a csorgok alá edényeket ra­kott, s az igy összegyűlt vizet használta dagasztáshoz, ez adta a tésztának a vörhenyes szint; keménységét pedig az okozta; mert csakis prófont nagyságú kenyereket sütött, s midőn be­vetette a kemenezébe azokat, kissé ledőlt szunnyadni, azonban mélyen elaludt, s mire fölébredett, a kenyerek teljesen megszá­radtak a kemenezében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom