Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-17 / 2. szám

29

uggesztette az ostobaság szinte mint művészi remeklést- Vénus- nak Ja regi pogányoknál a fajtalanság istennőjének) képét is üzt észrevette egy amerikai országgyűlési követ és felkérte a mükiállitót, választaná el egymástól e két ö^e nem ülő képet, s a Vé.iusét függesztené máshová. A nézők között volt egy úgynevezett szabadszellemü egyén többed matrával és a

llrmásek kérfmét haUván’ SÚn>'os cégjegyzési tett, minek

lármás vege lett, s ez által feltűnés származván,/ Vénús képe hmre kapott s csakhamar vevőre talált. Egy gazdag ültetvé_ nyes vette meg, és legszebb szobájában függvsztette fel. - Hihető, többször nézte a képet nála féktelennél rektelenebb társaság; s a kép előbbeni története, gyakran adott illeti^ élczelésre is alkalmat. Bekövetkezett az 187.3-ki pénzválság. A Több bu_ kott pénzember sorsára jutott ekkor a mi üyeftvétl yesünk is az az egy napon át elszegényedett, s bár még” h\ntohl3L URyan többel mint a mennyire elmulhatlan szüksége volt,(L az anvagi \ eszteségbe sehogy sem tudott belenyugodni; napról-napra csendesebb s búskomorabb lön. Egy nap reggelén nem találtatott. Az egész házban keresték, a keresés közben azon szobába is behatoltak, hol Vénus képe csüggött. Első pillantásuk is a képen akadt meg, mely összeszurkálva, vagdalva, sőt sok helyen rongyolva alig mutatott egy hüvelyknyi épsé- get! Mi történhetett itt? - a nagy kép alatt feküdt az előbb gazdag ember mint öngyilkos vérében összerogyva. Keze még görcsösen tartá azon kést, mely lyel a képet kétségbeesett dühében összevagdalta, s melylyel vakdühében magán is halálos sebet ejtett. Felette a kéjistennő összerongyolt képe, alatta a szerencsétlen öngyilkos verében; egy oly második kép, mely minden magyarázatot feleslegessé tesz, s melynek magyarázatát maga a Szentirás adja : „ne tévelyegjetek, az Istent nem szabad megcsúfolni, a ki a testnek vet, a testből arat veszedelmet, a ki a léleknek vet, a lélekből arat — örök életet.“ Galat. 6. rész 7, 8 vers.

molnAr zs mond.

Az elpusztult csal ád

Ezelőtt tiz, vagy tizenkét évvel láttam őket utoljára. — Akkor még boldogok, megelégedettek valának. Volt egy szép kis házuk, előtte az utcza felől kis virágos kert, benne kelle-