Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ A jugoózláv nagykövetóég (Andráóóy út 129.)

elegáns, klasszicizáló palota. Éppen követségnek való. A harmincas évek óta a jugoszláv követség működik benne. 1956. november 4-én ide menekült Nagy Imre társaival, innen vitték őket Romániába.

Itt véget ér az Andrássy út. Ha már annyiszor szóltunk az idők során bekövetkezett változásokról, illő, hogy megemlítsük: az út eredetileg nem a jelenlegi — térnek nevezett — kősivatagba, hanem a Városligetbe torkollott. Az út tengelyében a liget szélén állt 1884-től a zászlórúd alapjául szolgáló gloriette (Ybl Miklós alkotása). Ez a túl karcsú építmény vizuálisan nem zárta le az utat, azért merült fel monumentálisabb útlezárás igénye. így került a gloriett helyére, attól kicsit beljebb a ligetben, a Millenniumi emlékmű. Ekkor még mindez a ligetben volt, igaz, nem a sűrűjében, hanem kertészetileg kialakított, fás, füves, virágos téren. A Műcsarnok, majd a Szépművészeti Múzeum is a ligetbe, fákkal övezve épült. Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus alkalmából, hogy a Paceili bíboros (a későbbi XII. Pius pápa) által celebrált mise résztvevői számára elégséges helyet teremtsenek, kiirtották a tér növényzetét, és lekövezték a két múzeum közötti területet. Az ötvenes évek elején, a Dózsa György út felvonulási úttá szélesítésekor vágták ki a még megmaradt fákat.

63