Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

járványstatisztikát, arra a következtetésre jutott, hogy a magas halandósági ráta összefügg a csatornázás hiányával. Azt is megállapította, hogy az ásott kutak vizét fogyasztó polgárok körében kétszer annyi a kolerahalál, mint a vezetékes vizet fogyasztókéban. Fodor adatokkal támasztotta alá, hogy bár a nagyarányú vízfogyasztással arányosan a szennyvíz mennyisége is megnő, benne a sok kórokozóval (például tífusz, kolera, vérhas), a csatornázást bevezető nagyvárosokban mégis látványosan csökken a járványos meg­betegedések száma. Ám természetesen nem elég csatornákat építeni, gon­doskodni kell karbantartásukról és a szennyvíz ártalmatlanításáról is. Pest városa tovább nem tétlenkedett, négytagú szakbizottságnak adta át Bazalgette tervét. William Lindley, Reitter Ferenc, Szumrák Pál és Vogler József mérnökök az elképzelést felterjesztették a Közmunkatanácshoz, ahon­nan azt - Reitter módosításaival — 1873-ban visszaküldték az időközben megalakult fővárosnak. Bazalgette elképzelése dermesztőén költséges volt a javasolt három főgyűjtő miatt, ezt azonban a pénzes ládikó kulcsát őrző városatyák rosszallására Reitter is átvette arra hivatkozva, hogy: „... oly műnél - mely a vára jelenére é& jövőjére nézve életkérdés - inkább több áldozatot kell hozni, mint talán a túlzott takarékosság által tökéletlen M A Bazalsette-íéle csatornázási terv 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom