Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
művet előállítani, melynek tökéletesítése később még sokkal nagyobb költiéget fogna okozni, keltövén, hogy egyáltalán később még lehetséges is legyen". A csatornahálózat szakszerű bővítéséhez nagyobb kölcsönt kellett volna a fővárosnak felvenni, de erre nem került sor, a munkálatok így csak apró lépésenként haladtak, s főleg a Duna bal partján. A pesti oldal csatornázásának részleteit Reitter aprólékosan kidolgozta, a főgyűjtők vonalvezetésében Bazalgette elképzelésétől csak ott tért el, ahol azt az űj városrendezési terv megkívánta. Az FKT jelentése szerint „a nagykörút vonala - tekintettel Bazalgette csatornázási tervére - épp ezért lett a város legmélyebb részére tervezve, hogy alatta főgyűjtő legyen építhető". A Sugárút építésekor a föld alatt már érzékelni lehetett, itt világváros épül: „érdekes ...az utcza alatt elfutó alagcsövezés is, hány csatorna, víz- és gázvezetőcső furakodik ott egymás mellé és fölé, egymást sokszorosan átmetszve, mint a háló fonadékja! S mégis van bennök rendszer: egyik nem akadályozza a másikat, mindenik a legalkalmasabb helyét foglalja el, s mindenkor kéznél van." A csatornákban lerakódó iszap kezelésére helyenként öblítőkapukat építettek a rendszerbe, s az egy ideig feltartóztatott vizet hirtelen engedték át rajtuk. A Közmunkatanács a főváros teljes területét véve alapul, mivel „e csatornázási munkálat milliókba fog kerülni és az századok tartamára készül", 1875 márciusában meghívásos tervpályázatot írt ki a csatornahálózat kiviteli terveinek elkészítésére, a Reitter-féle alapkoncepció felhasználásával, a pályadíjat száz aranyban állapítva meg. A tervek elkészítésére Bodoky Lajost, Lechner Lajost, Vogler Józsefet, valamint Durand, Clay és Mille francia mérnököket kérték fel. A neves személyekből álló szakbizottság 1877 júniusában Lechner Lajos tervét javasolta győztesnek. A munkálatok elvégzésére a Fővárosi Mérnöki Hivatal kebelében 1883-ban csatornázási és vízépítészeti szakosztályt alapítottak. Vezetésével Martin Ottót bízták meg, akinek első feladata Pest általános csatornázási tervének elkészítése lett a következő utasítással: „a körúti főgyűjtő a tervbe mindenesetre felvétessék, a csatornahálózatba a pesti rész egész lakott területe bevonassák, a pincetalaj is vízmentesíttessék". Martin munkáját 1884-ben bemutatták a közgyűlésnek, de a kivitelezés késlekedett, bár a terveket kiváló szakértők megvizsgálták, s ahol kellett, finomították. Végül 1891-ben megkezdődhetett a beruházás. 70
