Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
„Mikor azt javasoltam, hogy sorfákat ültessünk a városban, valamelyik választott polgár megkérdezte, hogy kertész lettem-e? Az utcák világítására azt mondták, hogy a részeg emberek a házak falába is meghogózhatnak. Cgyébre úgy sem kell a lámpa," (Tormay Cécile: A régi ház) Számlafizetés, csőtörés miatt felbontott úttest, a legváratlanabb pillanatban bekövetkező üzemzavar. Az átlagemberben rendszerint csak ilyenkor tudatosul a közművek létezése, hiszen az urbanizáció a modern infrastruktúrát már régen a mindennapi élet szerves részévé tette. Úgy másfél évszázada már nem csak gyertya pislákol a sötétben, az emberek egészséges, tiszta vizet isznak. A legfontosabb közszolgáltatások gondoskodnak a köz- és magán- fogyasztók részére az áramról és a gázról, ivóvizet szolgáltatnak, elvezetik a csapadékot, szennyvizet. Pesten és Budán a törökök elleni ostromokban a vízművek megsemmisültek, csatornázás alig, közvilágítás egyáltalán nem létezett. 1686 után a csatornázási és közvilágítási ügyeket a kamara intézte, a XVIII. század végén a közművesítés a városokhoz került. Az 1808-ban megalakult Pest városi Szépítő Bizottmány József nádor pártfogását élvezte, az általuk jegyzett, Belvárosra vonatkozó szépítési terv kiterjedt az utcák szabályozására, az új épületek építési terveinek ellenőrzésére, a csatornázásra és a Duna-part rendezésére is. Buda, hasonlóan hatékony szervezet híján, eseti megoldásokat alkalmazott a közvilágítás, vízszolgáltatás, csatornázás terén. Az 1838. évi pest-budai árvizet követően megalkotott első építési szabályzat a legtöbb kárt szenvedett Pest védelmében hozott szigorú intézkedéseket. Az új építkezéseknél elrendelte „házi csatorna" lefektetését, megszabva méreteit, pöcegödröt csak a közcsatornával nem rendelkező területeken, „kivétel gyanánt" engedélyezett. Az intenzíven iparosodó, lendületesen gyarapodó Pesten hamarabb került előtérbe a közvilágítás, a vízszolgáltatás, a csatornázás kérdése, mint a Duna túlpartján. A városegyesítés előkészítésére az 1870. évi X. törvénnyel megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT). A törvény kimondta, hogy a nevével ellentétben állami szervezet elé kell terjeszteni többek között az utcák, terek burkolatának készítésére, fenntartására, a pöce- és egyéb levezetési csatornák 5
