Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Árvízi mentéi a vizivároii Fő utcában. Vasárnapi Újság, 1876

építésére és fenntartására; a vízvezetékre, az utak, utcák, terek, mulatóhelyek világítására vonatkozó minden tervet és költségvetést. A nagyközönséget a tervekről a korabeli sajtó részletekbe menően tájékoztatta, a Vaiárnapi Újság hasábjain például az alábbiakról olvashattak: „egyelőre két párhuzamod Ijőaatoma van az egész /fősugárút alatt végig tervezve, melyeknek esése a létesítendő fiő-körút /főcsatornája /jelé irányul. A kiöblítés vagy az artézi kút vize által..., vagy pedig a Rákospatak oda vezetendő vize által l)og történhetni. A gázvilágítás 2 vezetéssel lesz ellátva, melyek a járdák alatt vannak tervezve. A lámpaoszlopok /fölváltva a járda szegélykövén és a /fő-kocóiút mellett állanak, s öntött vas kerékhárítókkal láttatnak el." A főváros és az FKT állandó harcban állt, sokáig sem a vízmű kérdésében (mesterséges vagy természetes szűrés), sem a csatornázás részleteiben nem tudtak kiegyezni. A közvilágítás ügye a még korábban Pest városával kötött szolgáltatói szerződésnek köszönhetően némileg szerencsésebben alakult.

Míg a vízművek és a csatornázás kezdetektől városi tulajdonban volt, a gázt és áramot szolgáltató üzemek a XX. század elején megváltással kerültek a főváros tulajdonába, a Bárczy István polgármester nevével fémjelzett közsé- gesítés során. A közvilágításban szolgáltatói versengés kezdődött, a vízművek és a csatornázás fejlesztése fokról fokra haladt. A második világháború kitö6