Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
a felesleget öntözésre használták. Ezt a megoldást 1790-ben két karlócai mester fel akarta éleszteni, de ötletük nem aratott sikert, mivel a pesti házakba akkoriban már mindenki a saját kútjából vezette be a vizet, ahogy azt Schlesinger Ignác orvosi helyrajza is megerősíti: „ivóvízben nem szenvedünk hiányt, csaknem minden háznak van saját kútja ". Akiknek mégsem volt, azok lajtos kocsiból, puttonyból árult „Donauwassert" vásároltak. (Jókai úgy vélte, csak a vízmű megépítése után fognak végleg eltűnni a pesti utcákról „a Donauwasser-es emberek, kik a lakosságot hangos kiabálással figyelmeztették a friss dunai moslék beszerzésére”.) Az ipari fejlődés terén Budánál előbbre tartó és rohamléptékkel gyarapodó Pest városának vízellátása a XIX. század közepére ellehetetlenült. A laza hordaléktalaj szennyező anyagokkal telítődött, az ásott kutak vize egyre nitráto- sabb lett, a folyóba ömlő szennyvizek miatt a Duna vize élvezhetetlenné vált. Habsburg Albrecht kormányzó 1856-ban Ludwig Förster bécsi egyetemi tanárt kérte fel a vízellátás megoldására, s az ehhez kellő tervvázlat és költségvetés elkészítésére. A professzor, aki az osztrák mérnökegylet elnöke volt, azt javasolta, hogy a mai Szent István körút vonalán húzódó Tüköry-féle védgátaknál az ott még aránylag tiszta Duna-vizet szivattyúzzák át egy nagy medencébe, s mesterségesen megszűrve, öntöttvas csöveken osszák szét. A tanács a Duna és a vasút között fekvő városi telket át is engedte volna e célra, de pénz hiányában a terv megvalósítása egyre csak húzódott, s időközben Förster elhunyt. A hatvanas évek elején a városmajori vízgyógyintézet alapítója, dr. Siklóssy Károly akarta a tervet feléleszteni, kezdeményezését Rottenbiller Lipót főpolgármester is támogatta. A város vízellátására három újabb tervet készítettek: Pollák Gyula pesti főmérnök és a Bécsben tanult Bürgermeister Antal kútmester természetes, egy londoni cég mesterséges szűrést javasolt. Az építendő vízmű számára kiszemelték a mai Parlament telkét, amit akkoriban a hajóhivatal használt, de a munkálatok megkezdésére ekkor sem volt elegendő pénz. A pesti ideiglenes vízmű végül annak köszönhette megépítését, hogy az 1866-ban kitört kolerajárvány a várost gyors intézkedésre sarkallta. A nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező bécsi és londoni vállalkozók azonnal jelentkeztek, a pesti közgyűlés azonban kinyilvánította, hogy a vízmüvet saját költségen építi meg, s házilag kezeli. A tervezésre a kor legkiválóbb vízmérnökét, az angol William Lindleyt (1808—1900) kérték fel. Mivel ő korábban a 53
